497. Nikólaosz Hadzinikoláu metropolita – Áthosz szellemiségéről

„A Szent Hegy ösvényeit járva egy másfajta érzékelés világába teszünk lépéseket. Szűk ösvényeken és csapásokon, ahol ismeretlen aszkéták, titkos sietők, rejtőzködő szentek, a csend beszélgetőtársai, a névtelenség szerelmesei jártak. Csöndjük leginkább a domboldalon fújó lágy szellőben hallható meg, imájuk hangosabb az ormokon zúgó szélnél. Letértek a történelem ösvényéről, és ez senkinek nem tűnt fel. Eltűntek e világ, talán még szerzetestársaik szeme elől is, és senki nem vett őket észre. Észrevétlenül hagyják maguk mögött a jelenségek világát. A létezés épp csak megérintette őket: még Isten is alig-alig vette észre jelenlétüket. Emlékezetük örök az égben. Földi útjuk feledésbe merült.”