508. Néhány gondolat az orosz-ukrán háború kapcsán – A Világalkotmányba bele kellene foglalni

Néha nehéz eldönteni, hogy vajon az USA kit tart nagyobb ellenségének, az oroszokat vagy a németeket.

Nagyon úgy néz ki, hogy az orosz-ukrán háborúban senkit se érdekel az ukrán emberek sorsa, beleértve a saját vezetőiket is. Tényleg nem használják őket másra, mint a nagyhatalmak „játékszerében” ágyútölteléknek. Vigaszként pedig annyit tudnak nyújtani az elesettek családtagjainak, hogy a nyugati médiában ismételgetik, hogy nem csak Ukrajnáért, hanem a világszabadságért haltak hősi halált. Vajon hányan hiszik el a meghalt fiatalok családtagjai közül ezt a sztorit? És vajon hányan inkább hagynák veszni a Nyugat által terjesztett világszabadságot?

Manapság egyáltalán nem tűnik életideálnak a magyar fiatalok körében, hogy egy orosz gyártmányú tankban ülve az oroszok lövedékeitől hősi halált haljanak az Ukrajna zömmel oroszok lakta területein az amerikaiak nagyhatalmi érdekekeit szolgálva. Ez egyáltalán nem vonzó küldetés számukra.

A Világalkotmányba bele kellene foglalni, hogy háborúba ezentúl csak az ötven évnél idősebb férfiak mehetnek. Miért a fiatalok haljanak értelmetlen halált? Miért a fiatalokat küldik a háborúba. Ő előttük még ott áll az egész élet. Az öregek ellenben már túl vannak az élet delején, és néha már látják a mindent elnyelő alkonyatot. A háború az öregekkel is lezajlana, legfeljebb lennének derékfájás miatt pihenőnapok a fegyvergyárak legnagyobb fájdalmára.

USA megdöntötte a német modellt. Ez a német gazdasági modell kisarkítva a következőképpen nézett ki: Az oroszoktól venni olcsón a nyersanyagot, miközben az amerikaiak védenek bennünket az oroszoktól, majd eladni a termékeinket Kínának, és a befolyt pénzből uralni Európát; plusz egyre sűrűbben kioktatni a világot mindenből is. Az USA szempontjából érthető, hogy ez a német modell nem nyerte el a tetszését.