Vissza

432. Jamasi Tomaj – Csak egy időtlen csók

In Csagatáj by Tamas

Mintha éhezők
támadnának a Holdra,
mintha a Vénusz
ostorral szólna,
mintha egy királyfi a
méregtől hízna,
mikor egy szerelmest a
féltékenység felszítja.

Ó, szerelmes! Vésd eszedbe!
Hova a ragaszkodás
e múló mézben?
Hova a görcs e lázas,
édes szemfényben?
Már holnap vége,
ha örökké lármázol,
s láncból gyűrűket ácsolsz.

Mi a szerelem?
Egy időtlen csók, mely az
időben megholt,
de a porlepte
úton egyszer felkarolt,
szívedbe hatolt,
s néhány évig öröknek
hitted véges alakod.