487. Harcias, individuális és anarchikus

Nem ismerem a többi népeket, hogy náluk miképpen mennek a dolgok, valószínűleg ők se sokkal békésebbek és megbocsátóbbak nálunk, de van egy olyan megérzésem, hogy mi magyarok nagyon kritikus elmével forgolódunk a világban, és rögvest felfedezzük, ha valami rossz, ha valami nem úgy működik, ahogy kellene; de ezt a kellemetlen érzést nem fojtjuk ám magunkba, és tépelődünk rajta egy sarokban magányosan, hanem boldog-boldogtalannak kinyilatkoztatjuk, úgy is írhatnám, „rápakoljuk”, és elpanaszoljuk az észrevételeinket; ráadásul mindig van egy megoldás a zsebünkben, ami a legtöbb esetben ugyan valamennyire kreatív, de mindig harcias, általában individuális és nem egyszer inkább anarchikus, mint bármi egyéb.