Vissza

57. Egy könnycsepp meséje

In Atakám by Tamas

Tegnap éjjel egy könnycsepp tért vissza a messzeségből. Eleinte nem szólt egy szót sem, csak magába roskadva üldögélt szemem sarkában. Szinte azonnal felismertem, hogy ez az a könnycsepp, amely még évekkel ezelőtt gördült végig arcomon. Akkoriban a halál egyik lányával jártam karöltve nap mint nap, kivel éjszakánként a vég közelében dideregtem egy tábortűz mellett. Ugyan minden csillaghullásnál kaptam egy csókot, egy parányi vigaszt tőle, hogy ne féljek, a tenger, mely elöntötte felébredni vágyó szívemet, lecsillapodik, és az eltévedt vándor egyszer partot ér. De én a szavak hallattán mégse tettem mást, mint könnyeztem, és félve az ég felé tekingettem, hátha, hátha létezik a csoda, és a halál lányával együtt angyalok emelnek majd a távoli hegyek kietlen némaságába, hol én meghalok, és a halál lánya feltámad, és így leszünk egyek a végtelenben. De a remény idővel elveszett. Maradt a félelem. Maradt a rettegés. Maradtak a könnyek.

Az egyik könnycsepp a számtalanból azonban most visszatért, hogyan, miképp, fogalmam sincs, és a hazatérés mámorában megnyugodva, suttogni kezdett:

– A világ egy elszürkült kiabálás; egy örök tudatlan menekülés valamitől, amit nem látunk, de érezzük, hogy követ, hogy néha bennünk van, hogy elpusztítja azt, amiért éni érdemes. Engem mindenhol varjak vettek körül. Mindenhova követtek. Figyeltek. Suttogtak. Fecsegtek. Mindenhol károgás. Mindenhol egy csorda, mely ugyanazt károgta. Hiába néztem a szemükbe, és mondtam nekik, én csak egy ártalmatlan könnycsepp vagyok, aki a szerelem bájitalát keresem, nem értették, csak károgtak és figyeltek. Aztán hiába kiáltottam oda nekik, hogy nem érdekel, amit mondanak, hogy tartsák meg maguknak, ők csak károgtak veszettül, mintha az élet károgásból állana. Végül az egyik hajnalban, mikor elaludt a csorda, hátra se nézve fejvesztve menekültem, órákon át rohantam, mígnem egy kietlen barlangra találtam, hol elbújhattam. A barlangban csend honolt, se varjak, se károgás, csak némaság, néha egy távoli halk zúgás, mire elbóbiskoltam, és azt álmodtam, hogy a barlang faláról egy esőcsepp esett rám, majd átölelt, és megcsókolt.