117. Akim, a külföldiek és a “mágyárok”

Öten ülünk a szaunában. Bejön Akim, az egyiptomi törzsvendég. Nagy darab, közvetlen, kedves ember. Köszön, majd anélkül, hogy bárki kérdezte volna belekezd: ő, mármint Akim, nem szereti a Széchenyi fürdőt, mert ott sok a külföldi, ő a Lukács fürdőt szereti, mert itt többnyire „mágyárok” vannak. Ezt a magvas gondolatát még vagy háromszor megismétli, kicsit más szavakkal, de továbbra is nagyon határozott állást foglal a külföldiek ellen, és a “mágyárok” mellett, aztán elcsendesül, és belemerül az izzadás gyönyöreibe. Mi, öten magyarok nem szólunk egy szót sem. Szenvtelenül nézünk magunk elé. Még csak a fejünket se emeljük fel. Senki se helyesel. Senki se ellenkezik. Mindenki csöndben izzad tovább. Egy-egy betyáros mosollyal a lelkében.