116. A lélekről és a fajelméletről

Minden fajelmélet, mely egy nép, egy csoport vagy akár egy ember vérségi-faji alapon történő magasabb rendűségét, kiválasztottságát hirdeti egy másik néppel, csoporttal vagy emberrel szemben, alantasság, szellemi alacsonyrendűség, homály, káprázat, tudatlanság, hisz a test, a vér, a hús, a faj nyomtalanul elmúlik, semmi sem marad belőlük – és csak azért léteznek, hogy a lélek kiteljesedhessék –, míg a lélek – mely örökkévaló és teljesen független a vérségi-faji hovatartozástól – újjászületik egy új testbe, új családba, sokszor új népbe, hogy fejlődhessék, egyetemesebbé válhassék, szeretettel telibb lehessen. Mi emberek kizárólag abban különbözünk egymástól, hogy ki milyen távol áll az abszolút Lélektől, és ki mennyire törekszik az egyetemes Szellem felé. Kizárólag ebben különbözünk egymástól. És a többi különbség? Vér? Faj? Hús? Test? Lényegtelen. Másodlagos. Nincs jelentőségük. Hisz nyomtalanul elmúlnak.