Vissza

460. Jamasi Tomaj – Évszakok nyomán

In Atakám by Tamas

Dúvadság s virág,
céltalanság, kősziklák,
tavasz, rohanás,
senki se mondja,
van halál, a lét örök,
többen szavalják,
s az asszonyi ölelés
felülír minden szabályt.

A rózsákból méz fakad,
a lét oly édes, szaval,
szerelem s szépség,
gondtalan, könnyed lépték,
s a báj elől nincs
menekvés nyáron,
az éjszakai csendben
tíz borospohár táncol.

Még egy napsütés
az elmúlás ürügyén,
majd összeomlás,
Isten és oltár.
Már nincs Nap s láz, csak apály,
szenvedés, sírás,
színtelen virág, némán
ülsz, vársz, imádság, mi más.