377. Korunk talán legnagyobb tévedéséről

Minden fajelmélet, minden rasszista megnyilvánulás, minden nacionalizmus, minden olyan gondolat, hogy egy nép vérségi-faji alapon magasabb rendű, mint egy másik nép, hogy egy nép kiválasztottabb, mint egy másik nép, a legmélyebb őstudatlanságból fakad. Az ember teljes félreismeréséből ered. A Teremtő és a teremtett világ végzetes nem ismeréséről tanúskodik. Ugyanis az ember nem faj, nem vér, nem hús, nem test – ez csak a látható látszat, – hanem elsősorban lélek és szív – a láthatatlan valóság. Az emberek igazából nem vérségi-faji alapon különböznek, hanem szellemi-lelki vonatkozásokban, mégpedig abban, hogy melyik lélek milyen távol áll az egyetemes és bölcs Szellemtől. A szellemi-lelki különbségek pedig nem fajfüggők. Nem vérfüggők. Hanem tudatfüggők. Így minden népben élnek magasabb rendű lelkek, akik közelebb állnak az egyetemes és bölcs Szellemhez, és minden népben élnek alacsonyabb rendű lelkek, akik távol léteznek Tőle. De, és ez jó hír, ez nem végleges állapot. Hanem örök küzdelem. Örök küzdelem minden léleknek önmagával, hogy életről életre egyetemesebb és bölcsebb tudatállapotba kerüljön.