414. Csagatáj tömör véleménye 18. Az öregedő FIDESZ-ről és a politikájáról (ami most hosszabbra sikeredett)

Egyre jobban hasonlít egyrészről a kis gömböc(ök) meséjéhez, másrészről egy olyan (propaganda)gépezethez, amely a hatalomgyakorlás közben egyre demagógabbá, korlátoltabbá és gyűlölködőbbé vált; amire nem mentség, hogy a másik tábor se különb, legfeljebb magyarázkodás; és az se, hogy idővel minden politikai csoportosulásból kiveszik az, ami szép, az eszme, a hit, a remény, és jön helyette az, ami visszataszító, a mohóság, a demagógia, a rideg hatalom.

Természetesen lehet kifogásokat találni, és van is benne igazság, hogy a tőkés-kapitalista világ kialakulása – lásd Balzac regényei – sohasem tartozott a történelem legszebb pillanatai közé, hisz a mohó bírvágy, a fokozódó bugrisság és az örökös indulat válnak a legfőbb közéletérzéssé, rengeteg visszaélést generálva, mégis, évente egyszer-egyszer, nem többször, el lehet szomorkodni rajta, hogy mi sem vagyunk különbek itt a Kárpát-medencében, legfeljebb abban, hogy a szájunkat tépjük, hogy különbek vagyunk.

Mondjuk, az is igaz, hogy másképpen látszik kívülről a politika, és másképpen akkor, ha benne gázol az ember.