Vissza

27. A Szellemről és az ideológiáról

In Atakám by Tamas

Egy Szellem mindig az ember égi feléhez szól, míg egy ideológia az ember földi részét próbálja eligazítani. Egy Szellem mindig arra inspirálja, sőt kötelezi az embert, hogy az égibb felével uralkodjon a földibb fele felett, vagyis a szívével és a lelkével irányítsa a felfokozottságra hajlamos érzelmeit, a zabolátlan elméjét és az elvakult ösztöntestét. Egy Szellem mindig időtlen szeretne lenni, emberen túli, és a szív és a lélek megnemesítésén és megtisztításán keresztül a földi létezést szeretné megnemesíteni és megtisztítani.

Egy Szellem mindig az Isten felé tör. Egy ideológia ezzel szemben ha hangoztat is nemes tulajdonságokat, sohasem a szívre és a lélekre koncentrál. Sohasem az istenit keresi, hanem mindenféle okoskodó indulatokkal és túlméretezett magyarázatokkal szeretné meggyőzni, megnyugtatni és elirányítani az embereket a földön. Egy ideológia sohasem időtlen, mindig is időhöz és tárgyakhoz kötött. Sohasem tör az Ég felé, hanem pontosan az elvesztett Isten és az elhomályosult lelkek pótlására és megnyugtatására kiagyalt földi áradat. Sohasem az Ég felé akarja felemelni az embert, hanem elégedetté akarja tenni és jól akarja lakatni a földön.

Leegyszerűsítve, a Szellem mindig a léleknek szól, míg az ideológia, hiába is hangoztat esetleg nemesebb megközelítéseket, a testnek. Egy Szellem mindig az ember alázatosságát követeli meg, hogy lépjen túl önösségén, míg egy ideológia mindig az ember egóját élteti és hergeli, hogy érvényesüljön a földön.