Részletek Makszim Gorkij “Klim Szamgin élete” című könyvéből: “A kritika az elme tolakodó megszokásává fajzott el, semmi több.”
„Alina, Makarov és ezer meg ezer velük egyívású; szintén mind semmirekellő, hasznavehetetlen ember, különös fajzat, nem rossz, csak felesleges. Talajtalan egyének. Még akkor is, ha forradalmárok, mint például Inokov, őt ismered. Le tud rombolni egy házat, templomot, de képtelen akár egy csirkeólat is építeni. Rombolni pedig csak annak van joga, aki tudja, hogyan kell építeni, és tud is építeni.”
„Helyesen mondta az a párizsi ficsúr, Turcsanyinov: Az embernek kikapcsolódásra van szüksége. Istenre, zenére, kártyára.”
„A világ korlátok közé szorítja az embert, ha az embernek nincs támasza a lélekben.”
„Lám, Popovot is megsebezte a politika: a marxizmus híve, és azzal fenyegeti a parasztot, hogy szocialistát farag belőle, noha a paraszt, még ha ágról szakadt koldus is, akkor sem proletár.”
„Drága … Krill Ivanincs, óhitűek vagyunk mi, megpenészedtünk, benőtt a moha! Ezek a mi szlavolfiljeink, mindenféle narodnyikaink: mind óhitűek. És mihelyt Európa felé fordít bennünket valamilyen Péter, nagy vagy kicsi, mindjárt felüvöltünk: Antikrisztus! Boldogok a szelídek.”
„Befejezett emberek, képtelenek a további fejlődésre. A szocialista egyház papjai – talált nevet számukra. – Elfelejtették, hogy a szocializmust a burzsoázia találta ki, és a kereszténység szegényes fantasztikumának következménye. Az osztályharc és a mindenféleképpen műveletlen proletáriátus teljességgel lehetetlen diktatúrájának hirdetői. Én nem tagadom a szocializmust abban az alakjában: ahogyan a németek értelmezik. Németországban: a burzsoá kultúra számára természetes lépés, mely előre visz. Náluk történelmileg érthető. De nálunk? Egy olyan országban, ahol lehetséges egy Razin, Pugacsov, parasztzendülések, moszkvai felkelés … Őrültség. Néhány becsvágyó kalandorsága, akinek nincs mit veszítenie.”
„Az angol Európában róka, a gyarmatokon olyan állat, amelynek még neve sincs.”
