40. Ki vagyok én?

Részlet Láma Csöpel, Tiszta szemlélet című könyvéből:

„Egyszer egy ember egyedül utazott, és estefelé egy elhagyatott házhoz érkezett. Elhatározta, hogy ott tölti az éjszakát. Éjféltájban azonban megjelent egy ördög, és egy holtestet cipelt be a házba. Nemsokára még egy ördög érkezett, és magának követelte a hullát. Ezen aztán parázs vita támadt.

Végül az első ördög azt javasolta, hagyják abba a vitatkozást, és keressenek egy bírót, aki eldönti ki a tulajdonos. A második ördög elfogadta ezt a megoldást, és meglátván a sarokban kuporgó embert, felszólította, döntse el a vitát.

Az ember szörnyen megijedt, mert tudta, hogy bármilyen döntést hoz, megharagítja azt az ördögöt, amelyik veszít, és az bosszút áll rajta. Végül úgy döntött, elmondja az igazságot, aminek tanúja volt.

Szavai hallatán a második ördög éktelen haragra gerjedt, és letépte az ember egyik karját, de az első ördög gyorsan helyettesítette a hiányzó tagot a halott egyik karjával.

Erre a haragos ördög megragadta, és letépte az ember másik karját, mire az első ördög a helyére illesztette a halott karját. Ez így ment egészen addig, amíg mind a két kart, mind a két lábat, a testet és a fejet is letépték, és helyettesítették a halott megfelelő testrészeivel. A két ördög – látván az ember szanaszét heverő testrészeit – összeszedte azokat, és nevetve eltávozott velük. A szerencsétlen embert teljesen összetörte a megrázkódtatás. A testet, amit az ördögök elemésztettek, a szülei adták neki, és a test, amellyel most rendelkezett, a halotthoz tartozott. Ki volt most ő egyáltalán? Hiába gondolkodott, képtelen volt mindezt megérteni, és elborult elmével bolyongott mindenfelé. Végül egy templomhoz érkezett, ahol elmesélte a történteket a szerzeteseknek. Történetéből mindenki megérthette az „én-nélküliség” igaz jelentését.”