63. Jorge Luis Borges – Milyen egy argentin ember

Részlet Jorge Luis Borges “A tangó története” című esszéjéből: “Az argentin ember azért lel jelképre a gaucsóban, s nem pedig a katonában, mert a szájhagyományban továbbélő gaucsóvitézség nem szolgál semmiféle ügyet: önmagában érték. Rebellisnek látja a gaucsó és a betyár alakját; ellentétben az észak-amerikaiakkal s valamennyi európaival, az argentinók nem azonosulnak az Állammal. Ez talán annak a közismert ténynek tulajdonítható, hogy az Állam valójában felfoghatatlan absztrakció: az az igazság, hogy az argentin sokkal inkább egyén, mint állampolgár. Rossz tréfáknak véli az olyan aforizmákat, mint az a hegeli mondás, hogy „az Állam az erkölcsi egész megvalósítása”. A hollywoodi filmek minduntalan olyan hőssel (többnyire újságíróval) igyekeznek kivívni a csodálatunkat, aki először barátságot köt egy bűnözővel, aztán feladja a rendőrségen; minthogy az argentin ember szemében a barátság szenvedély, a rendőrség pedig maffia, az ilyen „hősben” csupán érthetetlen gazembert lát. Úgy érzi, mint Don Quijote, hogy „Maga feleljen mindenki a bűnéért…”, és hogy „… az pedig éppen nem illik, hogy tisztességes emberek más oly felebarátaiknak hóhérai legyenek, akik semmit se vétettek ellenük”.