293. Gorkij- Az oroszok és az Isten

„Szitanov nem hisz Istenben, de nagyon nehéz megérteni, hogy a műhelyben Larionics kivételével ki szereti Istent, és hisz is benne; mindnyájan komolytalanul, gúnyosan beszélnek róla, ugyanúgy, ahogyan a tulajdonosnőről szeretnek beszélni. Mégis, valahányszor ebédhez vagy vacsorához ülnek, mind keresztet vetnek, lefekvéskor imádkoznak, ünnepnapokon pedig eljárnak a templomba.

… Úgy élünk, mint a vad kutyakölykök, nem tudjuk, mi mire való, sem Istennek, sem a démonnak nem kellünk! Miféle rabjai vagyunk Istennek? Jób is rab volt, de ővele az Úristen maga beszélt! Mózessal is! Mózesnak még nevet is adott: „mpj szej”, enyém vagy, tehát Isten embere. Hát mi kinek az emberei vagyunk?”