501. Fantáziálgatás az Európai Unióról és az Eurázsia Unióról

az Európai Unióból a lelkem már kilépett,

soha nem is volt benne, talán egyszer-egyszer, még a kezdetekkor,

ha adott pénzt, jó volt, ha nem adott, nem volt jó,

ha békén hagyott, nem vettem észre, hogy létezik, ha szapult, többnyire mosolyogtam rajta,

vagy büszkeséggel töltött el, hogy a nagy Európa foglalkozik velünk,

aztán hogy jobb lesz-e az Eurázsiai Unióba, nem tudom,

valószínűleg nem, de a remény hal meg utoljára,

és ha szar is lesz, másképp lesz szar,

és ez a legtöbb, amit ma egy ember remélhet a politikai környezettől,

hogy másképp lesz szar,

legalábbis a Kárpát-medencében.