425. Dimitrij Szergejevics Mereskovszkij – Buddha és a fecskék

“Egy buddhista legenda szerint Szakja-Muni hosszú esztendőkig ült mozdulatlanul a sivatagban, szemét az Égre szegezve, nem látva a földet. Az örökkévalóságot szemlélte, közel a Nirvánához. Kinyújtott karja megbénult, s tenyerében fészket raktak a fecskék, kőnek vagy fának nézvén a remetét. Minden tavasszal visszatértek hozzá. De egy napon elröpültek, s többé nem tértek vissza. És az, aki minden vágyat, minden akaratot megölt magában, aki nem szenvedett és nem gondolkodott, aki elmerült a Nirvána nyugodt gyönyörűségeibe, akit az Istenek irigyeltek – sírni kezdett, látván, hogy a fecskék nem térnek vissza többé.”