59. Az Univerzum és a könnyek

Amikor az Európából kiindult újkori civilizáció felszámolódik a Földön – amely az anyag és az ösztön területén akarta túlvalósítani önmagát, ott keresett menedéket, és szabadságnak kiáltotta ki az ösztönvágyak és az elmezajok gátlástalan kirajzását –, mert egyszer ennek is el kell jönnie, senki se fog könnyezni utána az Univerzumban. Némán tudomásul veszik a pusztulását. Még csak meglepődni se fognak. Legfeljebb azon gondolkodnak el egy-egy üresebb pillanatukban, miképpen jutott az emberiség oda, hogy a gépszerű ösztönök és a fecsegő elmezaj felszabadításáról hitte, hogy felért a létezés csúcsára; hogy az öt érzékszerv megkoronázásáról gondolta, a boldogság és a valóság fényében úszik.

Továbbá arról fognak még évezredek múltán is beszélni, hogyan küzdötte magát arra a szellemi-szint esésre ez az eszére büszke nyugati ember, hogy a Teremtés koronáját a majomból származó emberben lássa. Talán egyszer egy fórumot is összehívnak majd a Bölcsek az Univerzumban, hogy megvitassák, miképpen sikerült a mai emberiségnek a majmot, a véletlent, a robbanást és az anyagot ültetni az Isten helyére. A véletlenen valószínűleg mosolyogni fognak. A robbanásra legyintenek majd. Az anyagot nem igazán fogják érteni. De a majom, mint ős, megrökönyödést fog okozni a Kozmoszban. Talán sohasem fogják megérteni a mai emberiség ilyen erős vonzódását a majmokhoz. Az oroszlánt vagy a farkast, szerintem, még elfogadnák, hisz az oroszlán bátor, míg a farkas szabadságszerető, de hogy a majmokon mit talált oly vonzónak a Nyugat, ez komoly fejtörést fog okozni még a Bölcseknek is.