A világjobbító, utópisztikus elméletek megvalósítása háromféleképpen lehetséges:
1. Erőszak. Ha az a „buta” emberiség nem akarja a számára megálmodott fantasztikus világot, akkor erőszakkal bele kell kényszeríteni a jóba; és addig ütni, vágni, megfélemlíteni, amíg félelmében össze nem húzza magát, és vissza nem fogja egyéni, önző érdekeit.
2. Türelem. Végtelen türelemmel és nyugalommal megvárni, amíg évszázadok, évezredek alatt felnőnek az emberek a nagy gondolkodók által megénekelt csodás eszmékhez, és önként alárendelik egyéni önző érdekeiket egy magasabb gondolat alá.
3. Elszürkítés. Az utópisztikus elméleteket le kell hozni a földre. Elszürkíteni, elhomályosítani, eldeformálni, lemondani a nagy célokról, és hozzáigazítani az emberek hétköznapi, alapvetően önző és individuális mentális működéséhez.
Mi a baj az utópisztikus magasságokkal? Leginkább az, hogy az emberek a földön járnak. Az, hogy az emberek bár szívesen hallgatnak, akár órákon keresztül is, egy mesés világról, ahol mindenki egyenlő, mindenki testvér, minden szép, minden jó, de ezen világ megvalósításában már nem tolakodnak részt venni; ráadásul ha egyéni érdekeiken esik csorba, akkor komoly ellenállást tanúsítanak.
Mi a megoldás? Erőszak? Türelem? Vagy elszürkítés? Erőszakkal nem lehet harmonikus világot teremteni. Ez még akkor is igaz, ha egy mennyei, csodás világba akarják az embereket „belepofozni”. A türelem sokkal megnyerőbben hangzik, de ennek az útnak nincs realitása. Az emberek nem fognak tömegesen a szép szóra önmagukon látványosan jobbítani annak érdekében, hogy megfeleljenek egy nagy gondolkodó által kiagyalt mesés eszmének. Marad az utópiák lehozatala a földre, vagyis az utópiák elszürkítése, eldeformálása, emberi vágyakhoz igazítása. Ebből azonban nem lesz mennyei királyság, legfeljebb a hétköznapi emberi vágyak – pénz, hírnév, ösztön és hatalom – mentén kialakuló erőszak.
