Vissza

50. A Turba

In Atakám by Tamas

 

Részlet Jamasi Tomaj, Atakám című könyvéből: „Tarkacsú és Aszlár kiváló munkát végeztek a fogalmak meghatározásánál. Igazából érdemben csak Csagatáj és Atakám szóltak hozzá. Mi többiek csak szívből helyeseltünk minden gondolatot. Boldogan simultunk bele a kísérletbe, amit végül Tarkacsú, Aszlár, Csagatáj és Atakám határoztak meg, és aminek a lényege az volt, hogy a világ kétféleképpen válaszolt a Paradicsomból való kiűzetésünkre. Adott egy nyugati választ, amit Turbának neveztünk el. És adott egy keletit, amit NemLétnek hívtunk.

     A Turba – állapítottuk meg – egy elmezavar, ahol az ember – elveszítve képességét, hogy szíve időtlenségét megtapasztalja – pusztán a földi világban akar érvényesülni. A szakralitás hiánya miatt a földi vágyait túlhajszolja. Az anyagot megkoronázza, az ösztöneit pedig szabadjára engedi, miközben azt hiszi, hogy ő a legokosabb és a legnagyszerűbb teremtmény a földön. A Turba talán legsúlyosabb tévedése az, hogy az ember azt hiszi, az a szabadság, ha az ész és az ösztön isteni korlátok nélkül képes kibontakozni, és nem az, ha az ember szakrális része, a szíve kiszabadul az ész és az ösztön világias börtönéből.

A Turba a Nyugat sajátja, és legfőbb jellemzője: az élet túlhajszolása és túlizgulása. A Turba – állapítottuk meg nem egyszer – egy öntudatzavar, ahol az ember a szívében élő Határtalan helyett a gondolataival és a testével azonosítja önmagát. Egy „immer besser” tudatállapot, ahol nem a tudatát szeretné megtisztítani és jobbá tenni, hogy az isteni Ősforrást a maga eredeti szépségében újra megtapasztalja, hanem egy örökös belső szorongástól megűzetve, az anyagi világ állandó átalakítása és szélesebb megismerése által akar békességre lelni.