Mielőtt azzal vádolna bárki, hogy a perzsa demokráciát szeretném népszerűsíteni, előre megvallom, nem is titkolom, hogy a teokratikus demokráciát sokkal érthetőbbnek és világosabbnak tartom, mint a show-bizniszen alapuló amerikás ügybuzgalmat, bár vitathatatlan, hogy annak is megvannak a történelmi gyökerei. Azonban a szimpátia ellenére sincs semmilyen belső késztetés lelkemben, hogy a teokratikus demokrácia mellett hangoskodjak Magyarhonban, és belekiáltsam az éterbe, vezessünk már be mi is valami hasonló hatalmi struktúrát, mint ami Iránban működik. Nem hangoskodom, mert ahhoz, hogy realitása legyen e törekvésnek, mindenek előtt szükség lenne egy Szellemre is Magyarhonban. Szükség lenne egy olyan Szellemre, ami a demokrácia fölé rendelhető, és ami által a demokrácia ellenőrizhető, mint ahogy Perzsiában is történik.
De nézzünk szembe a valósággal, és ne áltassuk magunkat, nekünk, magyaroknak nincs egy olyan szellemi-lelki állapotunk, forráspontunk, tudattalanunk, ami szervesen képes lenne ezt az ellenőrző és fenntartó szerepet betölteni. Persze hőzönghetünk, hogy ez nem is igaz, mert óriási szellem a magyar, és néhány értelmiség egy szűk körnek gyakran be is bizonyítja, de ez a romantikus és néha fölöslegesen agresszív szellemi ügybuzgalom nem tévesztendő össze azzal, ami Perzsiában uralkodik. És nem csak az iszlám vallásból áll a perzsa Szellem, bár nyilvánvaló, hogy az iszlám egy erős kötelék benne – de máshol is van iszlám vallás, ahol ellenben nincs teokrácia –, hanem az iszlám mellett az a több évezredes perzsa szakrális Szellem tükröződik vissza Irán hatalmi berendezkedésén, amivel a perzsák a kollektív tudattalanjukban bizonyára rendelkeznek, különben nem mentek volna ilyen bátran szembe az egész világgal.
Mi, magyarok – ne hazudjunk magunknak – elvesztettük a magyar Szellemet, a nomádok évezredes bölcsességét, elhagytuk, felszámoltuk, összezavartuk; és hogy e önmegsemmisítés szükségszerű volt-e, vagy elárultuk, túlteljesítettük, az bonyolultabb kérdés, mint hogy itt feltárjuk. A kereszténységet pedig – csak röviden róla –, hiába erőlteti a politika néha itt is, néha ott is, képtelen betölteni azt, még csak töredékében sem, amit Iránban a síita papság és az iszlám betölt, és betöltött az elmúlt évszázadokban. A keresztény vallás a legnagyobb jóindulattal is csak egy szerepjáték és kulturális érdekesség Magyarhonban a muszlimok vallásosságához képest, és semmiképpen sem az élet minden területét átfogó lelkiség és élet-halál kérdése.
