183. Mit ért a Nyugat a szabadság alatt?

A Nyugat és a Kelet – bár ez a globalizált világban egyre kevésbé látszik, de azért még néhol kitűnik – mást ért szabadság alatt. Míg a Nyugat a felvilágosodás-liberalizmus eszmeiségétől megűzetve az elmezajokat és a testvágyakat akarja kiszabadítani a szakrális korlátozás alól, addig a Kelet éppen ellenkezőleg, az önvalót, a lelket, a tudatot, ki hogyan nevezi, a lényeg, hogy az emberben nyugvó szakrális részt akarja felszabadítani az elmezajoktól és a testvágyaktól.

A Nyugat szabadsága: a gépelme és az ösztöntest szabadsága. De miért? Mert a Nyugat ennyit ismer önmagáról! Én a test vagyok, én a gondolat vagyok. Több öntapasztalata nincs. Több önismerettel nem igen rendelkezik. Hiába is beszélnek az egyházi körök a lélekről, azon felül, hogy hangjuk elveszik a nyugati Turbában, ráadásul, a lélekről és az Istenről nem prédikálni kell, és racionális dogmatikába foglalni, hanem önátalakítás és révület útján megismerni. Így miért akarna mást felszabadítani a Nyugat összességében, mint az elmegépet és az ösztöntestet? A Nyugat számára minden, ami az elmezajt és a testvágyat korlátozza, elpusztítandó és lebontandó. De mi korlátozza legjobban, pontosabban fogalmazva, mi szeretné a legjobban korlátozni az elmezajt és a testvágyat? A transzcendencia, és minden, ami a transzcendenciába beletartozik, az Isten, a lélek, az önvaló, a tudat stb. Így mitől akar a Nyugat megszabadulni? Pont attól, ami teremtette: Istentől. Mi őneki a szabadság? Ha a lélek időtlen világától és az isteni korlátozásoktól elrugaszkodva élhet.