Vissza

20. A nyolc jelnkori ismérv V. rész A liberális inkvizíció

In Atakám by Tamas

Az ötödik jelenkori ismérv, a liberális inkvizíció azért pusztíthatja a tudatot, mert a Nyugat elfelejtette és elhanyagolta önmaga legmélyét. Már nem tudja, mi is az ember valójában. A Nyugat annyit ismer önmagáról, hogy az ember test- és agyfunkció. Ami e felett létezik, azt nem ismeri. Nem éli meg a lelket. Nem száll alá a szívbe. Nem igazán tud az intellektusról. Ennek fényében nem meglepő, hogy az jelenti számára a szabadságot, amikor a test és az elme önmegvalósíthat. Amikor a test és az elme minden szakrális és egyéb korlátozás alól felszabadulhat.

A Nyugat szabadsága nem a lélek szabadsága, mint a Keleté, hogy a lelket kiszabadítsák a test és az individuum korlátai közül, hanem éppen ellenkezőleg, a test és az elme szabadsága, hogy őket kirángassák a lélek isteni világosságából. A liberális inkvizíció arra hivatott, hogy minden olyan kezdeményezést, ami korlátokat állítana az ösztöntest és az elmezajok gátlástalan kirajzása elé, megsemmisítse. A liberális szabadság ürügyén az emberben egyszerre jelen lévő Isten és állat, lélek és ösztön örök ellentétében az állatot részesítik előnyben. Azt tartják szabadságnak, ha az ösztönök és az elmezaj elől minden korlátot eltakaríthatnak, és azok szabadosan és gátlástalanul kitombolhatják magukat. Vitathatatlan, hogy szabadságra szükség van, de az már messze nem mindegy, hogy mit szabadítanak fel az emberben? Az Istent? Vagy az állatot? A lelket? Vagy az elmegépet és az ösztönvágyakat? Az Ég felé törekszik a szabadság? Vagy a pokolba tart a roham?