18. A nyolc jelenkori ismérv III. rész A korlátok nélküli ösztönerő

A harmadik jelenkori ismérv, a korlátok nélküli ösztönerő azért jelenhetett meg a történelem színpadán, mert az ember a szívében nyugvó Istennel teljesen elvesztette a kapcsolatát. Manapság nem érzékel mást önmagában, mint a mechanikus ösztöntestét, a felpörgetett érzelmeit és a zabolátlan gondolatait. De ezek a részek az Istennel történő kapcsolat elvesztése miatt fék és irány nélkül maradtak. Ugyanis Isten lenne a fék az ösztöntest számára. És Isten lenne az irány az érzelmek és az elme részére. De Isten meghalt az ember tudatában. Istent megölte önmagában az ember. Így korlátok nélkül maradt az ösztöntest egy szabadjára engedett és túlfokozott érzelemlázzal és elmezajjal. És mi történik az ösztönnel Isten nélkül? Gátlástalan kirajzik! Az érzelem és az elme pedig segíti a korlátlanságban és a zabolátlanságban. Szív nélkül elégíti ki az érzékiségét. Értelem nélkül engedi a birtoklási mohóságát kibontakoztatni. A fajfenntartást fajtorzulás váltja fel, gátlástalanság és ösztöndegenerációk. A fajmegőrzés helyébe fajőrjöngés lép, mohóság és túlfogyasztás.