24. A liberalizmusról

A liberalizmus (a szabadságeszme) csak annak tükrében értelmezhető, hogy mi az ember valójában, hogy mit akarunk az emberben szabaddá tenni. Ha az ember egy civilizált majomember, ahogy a mai liberálisok gondolják – aki pusztán elmével, öt érzékszervvel és ösztönökkel rendelkezik, és nincs egy olyan része, nevezzük léleknek, ami az életet és a halált összeköti –, úgy érthető a modern kori liberálisok szabadságüzekedése, hogy az elmegépet és az ösztönéletet, a gondolatokat és a vágyakat akarják felszabadítani, hogy azok minél gátlástalanabbul, korlátok nélkül kibontakozhassanak és kiélhessék magukat, hisz más lételemről – egy örökkévalóról – nincs tudomásuk és öntapasztalatuk. De ha az ember több mint elmezaj, ösztönvágy és érzékszervek, több mint gondolatok és vágyak, mert rendelkezik egy halhatatlan isteni résszel is, a lélekkel, akkor a liberálisok tévútra űzik az emberiséget, hisz a lélek börtöne éppen az elmezajok és az ösztönvágyak szabados és korlátok nélküli kiélése, és a lélek – vagyis az ember igazi valója – éppen az elmezajok és az ösztönvágyak korlátozása által szabadulhat fel, és e önkorlátozásokban találhat rá az ember az isteni mivoltára.