162. A demokráciáról és az ellenségképről

A demokratikus ügymenetben talán még a fizikai etetésnél és az ösztönök szórakoztatásánál is fontosabb a jól felépített ellenségkép, hogy egy másik ideológiát, tábort, fajt, vallást, stb. lehessen gyűlölni, és lehessen tőlük szorongani. Ugyanis a másik tábor gyűlölete és a másik tábortól való szorongás extra energiákat mozgat meg a választókban. Egyrészről az örökös izgatás a vélt vagy valós ellenség ellen összetartja a tábort, és szavazásra kényszeríti a megfelelő időben őket. Másrészről a gyűlölet és a szorongás elveszi az eszüket, így minél nagyobb a mesterségesen feltüzelt gyűlölet és szorongás, minél félelmetesebb az ellenségkép, annál kevesebbet törődnek egyéb tényezőkkel, mint például a saját vezetőik visszaéléseikkel, az oktatás helyzetével, vagy bármi egyébbel. A politikai csoportosulások hol jobban, hol kevésbé jobban, de mindegyik meglovagolja az ellenségképet. Gyárt belőlük legalább egyet, és élvezi, hogy ennek árnyékában stabilizálódik, jobb esetben növekszik a szavazóbázisa. A demokratikus csoportosulások nem gondolkodnak messzebb, nem gondolnak arra, hogy az örökös uszítás és izgatás mekkora károkat tesznek az amúgy se kiegyensúlyozott lelkületű tömegekre. Talán nem is gondolkodhatnak messzebb, hisz a holnapi választást kell megnyerniük, és nem a tömegeket szellemileg és lelkileg felemelniük.