455. A COVID-19, a Középkor és az Újkor

A Középkorban a Lélek állt a középpontban, és az, hogy az ember lelke valahogyan a mennyországba jusson. A hatalom, főleg az egyházak korlátozták az embereket az ügyben, miképpen higgyenek, hogy a mennyországba kerülhessenek.

Az Újkorban a Lélek helyett a Test áll a középpontban, és az, hogy az ember teste minél tovább élhessen a földön. A hatalom az egészségügyi szervezetek támogatásával korlátozza az embereket az ügyben, miképpen viselkedjenek, hogy minél tovább élhessenek a földön.

A Középkorban attól féltek az emberek, hogy haláluk után nem a mennybe, hanem a pokolba kerülnek, és lelkük nem nyeri el az örök életet, így a szellemi korlátozások előtt sokan fejet hajtottak; ezzel szemben az Újkorban attól félünk mi mai emberek, hogy „idő” előtt el kell hagynunk a földi életet, és testünk meghal, pedig még élhetne, így az egészségügyi korlátozásokat sokan örömmel fogadják.

Ha innen nézzük, nem történt más a COVID-19 esetében, mint az, hogy mivel a Lélek helyett a Test került a középpontba az Újkorban, így a szellemi korlátozásokat (esetenként terrort), amit hajdanán az egyházak, a papok, az inkvizíció folytatott, felváltották az egészségügyi korlátozások, amit manapság a WHO, a virulógusok, az oltások jelentenek.

A korlátozások (esetenként terror) maradtak – pontosabban fogalmazva újra felbukkantak valahonnan a mélyről –, csak most nem a Lelket korlátozzák, hisz kit érdekel manapság az, hanem a Testet, hisz minden a körül forog.

Természetesen korlátozásokra szükség van mind ahhoz, hogy az ember lelke kedvezőbb helyre kerüljön a halála után, mind ahhoz, hogy egészséges maradjon a teste, de messze nem mindegy, hogy ezeket a korlátozásokat a bölcs értelem szüli, vagy a félelem, a megfélemlítés, az uralomvágy és a rideg hatalomtechnika.