Idézetajánló

40. Burtáj
„Aki a földre született, két végtelenség között van. Megelőzi az a tenger idő, mely születése előtt telt el s követi az a tenger idő, mely halála után fog lepörögni. Így az ember csak láncszem egy óriási láncban, egymásra következő nemzedékek összekötő csatja, a jelen és jövő pántja. Mozzanat az élet, gyors és esetleges: pillanat és villanat. Az egyéni élet holmi halvány, derengő álom. Csak a „napnyugati barbárok” égnek az egyéniség forró tébolyában, akik már tudják, hogy a Nap nem a Föld körül forog, de azt még nem bírták megtanulni a természettől, hogy az erkölcsi világrend nem egy kis sejthalmaz magja körül forog. ” Kosztolányi Dezső - Az emberről és a nyugatról
39. Csagatáj
„Valamikor régen Csuang Csou álmában pillangó volt, csapongó pillangó, szabad és boldog, aki mit se tud Csouról. Aztán egyszer csak felébredt, és ráeszmélt, hogy valójában ő Csou. És most nem tudni, vajon Csou volt-e álmában pillangó, vagy a pillangó volt-e álmában Csou. Pedig kettejük közt mégiscsak kell legyen valami különbség. Mi pedig azt mondjuk: átváltoznak a dolgok. ” Csuang ce - Az álomról
38. Burtáj
„Az ember rendkívüli szellemi feladatokat meg tud oldani, egy dologra azonban nem képes, nem tudja a modern élet külsőségeit fenntartani, kenyeret keresni, társadalomban élni, és ugyanakkor belső nehézségeit radikálisan likvidálni. Ehhez magány kell. ” Hamvas Béla - A modern emberről
37. Atakám
„Az ember valódi értékét elsődlegesen annak mértéke és érzése határozza meg, mennyire szabadult meg az éntől. ” Albert Einstein - A valódi értékről
36. Atakám
„A boldog élethez nem kell semmi más: csak a szeretet és a gyöngédség.” Marcus Aurelius - A boldog életről
35. Atakám
„Nem ismerek semmit, ami ha nincs megfékezve, nincs ellenőrizve, nincs uralva, nincs irányítva, olyan nagy romlásba vinne, mint a gondolkozás – és nem ismerek semmit, ami megfékezve, ellenőrizve, uralva és irányítva olyan hasznos lenne, mint a gondolkodás.” Buddha - A gondolkodásról
34. Csagatáj
„Az elme gonosz ereje az ördög. Ez is egy valóság az elme birodalmában. Az elmének van egy gonosz hajlama, és ez a hajlam ördögi formában jelenik meg. A szárnáthi templomok egyikében láthatóak azok a képek, amelyeken a Buddha a bódhifa alatt ül. Ott látható az összes megkísértés. Dárdás hadseregek támadják, hogy megakadályozzák a megvilágosodását. Ezek az elmében tárolt felszínre kerülő hajlamok.” Pápádzsi - A megkísértésről
33. Csagatáj
„Azt hiszem, belátható, hogy az elme – mely mozgásunk és maradásunk, tudásunk és nemtudásunk – az emberen kívül álló varázsló. Túlnőtt az emberen az ég alatti teremtő. Ezért aztán nem is érdeklődik irántunk. Elfordul tőlünk, bármikor legyen is rá szükségünk. De nem is volt jó társunk soha. Nem fedte fel számunkra a titkokat, sőt tévutakra vezetett bennünket. A legtudósabb elme sem volt képes szenvedéssel teli sorsunkon enyhíteni. Az ember az elme játékszere csupán. Híveim! Óvatosan az elmével! Óvatosan a tudással!” Lin-csi apát - Az elméről
32. Burtáj
„A gondolatok a lelked árnyékai. ” Makszim Gorkij - A gondolatokról
31. Atakám
„Pinhász rabbi a következő mondotta: – Ahogy a madarász eleséget helyez a hálóba, hogy ha majd a madár odarepül és csipeget belőle, ő meghúzza a hurkot és rabul ejtse a madarat, ugyanúgy a gonosz ösztön is az ember felé rakja mindazt a jót, amelyet véghezvitt, tanulását, jótetteit és mindenféle kegyes cselekedetét, hogy a gőg hálójába befogja. És ha ez sikerül neki, az ember éppoly kevéssé képes kiszabadítani magát, mint a hálóba fogott madár. Más nem is lehet segítségére, csak Isten.” Koreci Pinhász rabbi - A gőgről
30. Burtáj
„ Mit üzensz azoknak, akik száz vagy ötszáz év múlva ülnek szemben veled? Ha lesz emberi arcuk egyáltalán, akkor csókolom őket. Emberi szellemük, ha lesz, tudatom velük, üzenem: csak ennyit tehettem értük. ” Nagy László - A jövő nemzedékéről
29. Atakám
„Állítsd meg az elmédet, mígnem elpusztul a szívben; ez a tudás, ez a felszabadulás, a többi tudós limlom.” Brahmabindu-upanisad - A lényegről
28. Csagatáj
„A némaság jobb, mint a szentség.” Zen - A szentségről
27. Atakám
„Ha valaki azt állítaná, hogy az isteni Szépséget anélkül is szemlélheti az ember, hogy előbb az isteni Szigor iskolázta volna, azt dobjátok ki, mert egy szélhámos. ” Abúl-Mawáhib at-Túniszí - Az Útról
26. Burtáj
„Nyavalyás egy ügylet ez az élet, s én elhatároztam: azzal fogom tölteni, hogy elgondolkodom rajta.” Arthur Schopenhauer - Az életről
25. Atakám
„A dolgoknak vissza kell térniük oda, ahonnan jönnek, a Semmibe: így akarja a törvény; mert vezekelniük kell a vétségért, hogy voltak. ” Anaximandrosz – az eredendő bűnről (az első gondolatok a Mitologikus kor után)
24. Atakám
„Az ember nem autonóm lény, hanem fészke és telephelye kozmikus hatalmaknak és erőknek, a tudat nem az autonómia jellege, hanem az emberfölötti hatalmak bélyegének helye. Mert a tüposz szó az emberről szóló tudás legfontosabb jelszava: bélyeget jelent. A tüposz örökre megjelölt lélek. Az ember azokat az erőket és hatalmakat jelenti és képviseli, amelyeknek bélyegét hordja, s amelyeket az ember éppen úgy él, ahogy azok őt élik, s ahogy őt azok vezetik, és viszik, elrántják, csábítják, elgáncsolják, emelik, lesújtják, és uralkodnak rajta. Az emberi lélek számtalan varázslatok kellős közepén él. E varázslatok varázsalakok. S e varázsszemélyek igazak vagy nem igazak aszerint, hogy a lélek magát velük összetéveszti vagy sem. ” Hamvas Béla - A misztériumról
23. Atakám
„Az ember az Istennel való belsőséges egység állapotában lett megteremtve, és minden ősi vallás tanúskodik ennek az üdvös gyönyörűséggel teli tudatállapotnak az emlékéről. Az ember bűnbeesése a kiesést jelentette ebből a spirituális tudatosságból, melynek Isten állt a középpontjában, abba a pszichés tudatállapotba, melynek középpontjában az ego található, a fizikai organizmus törvényszerűségei által megkötött emberi lélek. Ez az az állapot, melyben ma találjuk magunkat, és rengeteg ember számára a magasabb tudatállapotnak még az emléke is elveszett. Úgy vélik, az emberi élet zsinórmértékét a racionális értelem által uralt pszichés tudatosság adja, ennek következtében pedig az emberen úrrá lesznek a fizikai világ erői, Szent Pál elemi szellemei, vagy ahogyan Indiában mondják, az avidjá, azaz a tudatlanság, valamint a májá, a káprázat, melyek nem jelentenek mást, mint az Istentől elválasztott világot. Indiában az ember a legkorábbi idők óta a megszabadulást keresi az anyag (vagy a káprázat, a májá) kötelékeiből, hogy azoktól megszabadulva elérje a megvilágosodást, a Buddha, a Megvilágosodott állapotát, vagy hogy felfedezze önön igaz Valóját, az Átmant, melyben önmagát egyként tudja Istennel, az egyetemes szellemmel, mindenek forrásával.” Bede Griffiths - A bűnbeesés lényegéről
22. Atakám
„Nehéz elviselni a szerencsétlenséget, de még nehezebb a szerencsét.” Friedrich Hölderlin - A szerencséről
21. Csagatáj
„A nyugat-európai ember jobbára igen elégedett erkölcsi tartásával. A szláv lelket viszont szüntelenül tökéletlenségének határozott tudata kíséri, és minél magasabb erkölcsi színvonalon áll, annál magasabb igényeket támaszt magával szemben és annál kevésbé elégedett magával. A fogalmak logikai összekapcsolásával kaparintani meg az igazságot – ez a törekvés a nyugati embereknél; elmélyült önismerettel, a szellem ős-gyökreibe való elmerüléssel jutni közelebb hozzá – ez a késztetés az orosz lelkeknél. A legmagasabb rendű igazságok ott racionális álokoskodás tárgyai, itt a legeredendőbb életérzés boldogító tartalmai. A magántulajdon ott minden szociális viszony alapja, itt csupán a személyek között kapcsolatok külső kifejezése. Külső korrektség amott, belső igazságosság emitt. Amott a divat uralma, emitt a hagyomány eleven ereje. ” Iván Kirejevszkij - Az orosz és a nyugati lélekről
20. Csagatáj
„A nő nem a filozófiájával nyújt örömet, hanem a létezésével.” Frithjon Schoun - A nőről
19. Atakám
„A paradicsomi ember magától tudta, hogy van Isten; a bukott ember ezt nem tudja, meg kell tanulnia. A paradicsomi embernek mindig tudatában volt Isten; a bukott ember, ha megtanulta, hogy van Isten, törekednie kell rá, hogy Isten a tudatában legyen. A paradicsomi ember jobban szerette Istent, mint a világot; a bukott ember jobban szerette a világot, mint Istent, s ezért a lemondást kell gyakorolnia. A paradicsomi ember mindenhol látta Istent, érzékelte az archetípusokat és az esszenciákat, s nem volt bezárva a hús vagy szellem alternatívájába; a bukott ember sehol sem látja Istent, s a világot csak mint olyat látja, nem mint Isten megnyilvánulását. ” Frithjof Schuon - A paradicsomi és a bukott emberről
18. Burtáj
„A Paradicsomról csak akkor szoktuk felismerni, hogy Paradicsom, amikor kiűzettünk belőle. ” Hermann Hesse - A Paradicsomról
17. Csagatáj
„Ez: hogy egyedül az a világértelmezés lenne jogos, amely számoláson, számításon, méricskélésen, látáson és megragadáson kívül semmit nem ismer el – otrombaság és naivitás, feltéve, hogy nem elmekór, nem idiotizmus. ” Friedrich Nietzsche - A racionalizmusról
16. Atakám
„Az istentisztelet vagy az imádság nem az ékes szólás futamai, nem üres tiszteletadások. A szív legmélyéről jönnek. Ha tehát szívünk annyira tisztává válik, hogy nem lesz benne más, csak szeretet, ha minden húrja megfelelően van hangolva, akkor megrezegnek és láthatatlan zenévé válnak. Az imádsághoz nincs szükség beszédre. Semmiféle érzéki erőfeszítés nem kell hozzá. Tökéletesen bizonyos vagyok benne, hogy az imádság csalhatatlan eszköz, mely megtisztítja szívünket a szenvedélyektől. De a legnagyobb alázattal kell párosulnia. ” Mohandász Karamcsand Gandhi - Az imádságról
15. Burtáj
„A szabadság elsősorban nem privilégiumokból, hanem kötelességekből áll.” Albert Camus - A szabadságról
14. Burtáj
„Tökéletlenségeket meglátni tudtam, de nem voltam képes tökéletességet alkotni.” Rabindranáth Tagore - Az életről
13. Atakám
„Korunk kitüntető vonása, hogy tud mindenről és mindenkiről, a tárgyak végtelen tömegéről; csak éppen Istenről nem tud semmit. Korábban ez izgatta a legjobban a szellemet, hogy Istenről tudjon és megfejtse természetét ... Korunk ezt a szükségletét, a vele járó fáradozást és küzdelmet elcsitította; végeztünk vele, kész, el van intézve ... Tartalma szerint ez az álláspont a mi szemszögünkben az ember lealacsonyodásának legalsó foka, igaz, hogy e fokon annál gőgösebb, mert azt hiszi, ebben a lealacsonyodásban a legmagasabbat és igaz rendeltetését találta meg. ” Georg Wilhelm Friedrich Hegel - Az elveszített Istenről
12. Burtáj
„Lehet valaki szabad szellem, s szelleme eközben egyáltalán nem szabad, mert – mint ez a legtöbb szabadgondolkodó esetében történik – nincs benne helye a más öntetű világnézetek megértésének. Az effajta felvilágosítók éppúgy saját, korlátolt és egyoldalú doktrínájuk foglyai, mint az általuk megvetett reakciósok. Ugyanez áll a közösségi liberalizmusra is, amely csak a szabadelvűekkel szabadelvű, minden más embert megátalkodott eretneknek és elvakult bolondnak tart, olyannak, akire ha akarja, ha nem, rá kell kényszeríteni a jobbik világnézetet.” Egon Friedell - A liberálisokról
11. Atakám
„A jótett gyümölcsét ketten élvezik, s az Úr honában, szív rejtekén laknak. Fény és árnyéknak mondják az öt-tűzőek, naciketas-áldozók s Brahman-tudók. A naciketas rítus híd az áldozók számára, s a biztos túlpartra vágyóknak az örökkévaló Brahman. A lelket utasként ismered, akinek szekere a test. Kocsihajtója az értelem, gyeplője pedig az elme. Lovai az érzékszervek, az utak az érzéktárgyak. Élvezőnek akkor mondják, ha a testbe van bezárva. Kinek nincs kellő értelme, s elméje sosem fegyelmezett, annak érzékei rúgnak, mint a rakoncátlan lovak. Ám ki kellő értelemmel bír, elméje is fegyelmezett, annak érzékei húznak, mint az engedelmes lovak. Kinek nincs kellő értelme, figyelmetlen s tisztátlan, nem éri el azt a helyet, s újraszületni kénytelen. Ám ki kellő értelemmel bír, figyelmes és mindig tiszta, eléri az azt a helyet, s újraszületni sem kell. Ha kocsisa az értelem, s elmegyeplő a kezében, az ember eléri célját, Visnu legfőbb hajlékát.” Katha-upanisad - A tudatról
10. Burtáj
„Avagy ilyen az emberi Sors: ahhoz, hogy tudjon az ember, látónak, s ahhoz, hogy tegyen valamit, vaknak kell lennie. ” Dimitrij Szergejevics Mereskovszkij - A látóról és a vakról
9. Csagatáj
„Létének az ember csakis úgy adhat értelmet, hogy a világhoz fűződő természetes viszonyát szellemi viszonnyá emeli. Passzív lényként csak rezignáció útján juthat el e szellemi kapcsolatba. Az igazi rezignáció lényege, hogy az ember, alávetve a világ eseményeinek, belső függetlenségre tesz szert a létének külső formáit meghatározó erők felett. A belső függetlenség azt jelenti, hogy le tudja győzni a nehézségeket, és ezáltal mélyebb, áhítatosabb, tisztább, nyugodtabb és békésebb emberré válik. A rezignáció tehát saját létének erkölcsi és szellemi igenlése. Csak a beletörődés próbatételén átesett ember képes a világ igenlésére.” Albert Schweitzer- A szellemi rezignációról
8. Atakám
„A másik néhány lépést föl-le járkált, megállt Josef előtt, vállára tette a kezét, és azt mondta: - a világ emberei gyerekek, fiam. És a szentek – nos, ők nem jönnek hozzánk gyónni. Mi azonban, te meg én és a magunkfajták, mi, vezeklők, keresők és a világtól menekülők, mi nem vagyunk gyermekek, nem vagyunk ártatlanok, és minket nem lehet büntető prédikációkkal rendbe hozni. Mi, mi vagyunk az igazán bűnösök, mi, a tudók és gondolkodók, akik ettünk a tudás fájának gyümölcséből; mi tehát nem bánhatunk egymással úgy, mint a gyerekekkel, akit megvesszőzünk, aztán hagyjuk újra futkározni. Hiszen mi egy-egy gyónás és vezeklés után nem futunk vissza a gyermeki világba, ahol ünnepeket ülnek, üzletelnek, és időnként agyonverik egymást; mi a bűnt nem kurta, rossz álomként éljük át, amelyet gyónással és áldozattal újra lerázzuk magunkról: mi a bűnben időzünk, sohasem vagyunk ártatlanok, mindig bűnösök vagyunk, a bűnben és lelkiismeretünk tüzében élünk, és tudjuk, hogy sohasem fizethetjük meg nagy adósságunkat, hacsak nem akkor, mikor elköltözésünk után az Isten kegyesen tekint ránk, és befogad kegyelmébe. Ez az oka, Josef, hogy miért nem tarthatok neked és magamnak prédikációkat, miért nem róhatok ki vezeklést. Nekünk nem ezzel vagy azzal a kisiklással, gonosztettel van dolgunk, hanem mindig magával az eredendő bűnnel; épp ezért a közülünk való csupán a közös tudásról és testvéri szeretetről biztosíthatja a másikat, de nem gyógyíthatja meg holmi büntetéssel. Hát nem tudtad ezt!” Hermann Hesse - Az eredendő bűnről
7. Burtáj
„A szerelemben a halandó ember önmaga legjobbját adja. ” Friedrich Hölderlin - A szerelemről
6. Csagatáj
„Mai világunk igazán nem sok jóval kényeztet minket, nehéz volna őszintén hinni, hogy nagy megnyugvás volt megérkezni ide, megérte a sok áldozatot, fáradozást. Életünk minősége végre magasabb, mint valaha, soha nem látott kényelemben, biztonságban élünk. Nem gondolhatjuk ezt komolyan. Pedig a csúcson vagyunk már kétszáz éve, sőt Hegel óta még a csúcsnál is magasabban, a szüntelen fejlődés eredményeképpen. Mégis, mintha egyre több veszedelmet zúdítanánk a fejünkre, mintha kihívtuk volna magunk ellen a Sorsot. Szellemi és fizikai feltételeink valóban veszedelmesen apadnak, s hogy újragondoljuk a haladás eszméit, nincs rá mód. Nincs utunk visszafelé az időben. Ez az egyetlen út van már csak, amelyen járunk, s ez is elég sötét cél felé vezet. Ne siessünk legalább, ha a jövő kevésbé kecsegtető, mint a jelen. Még kevésbé, ha kockázatosabbnak, veszedelmesebbnek látszik. Ázsia soha nem indult el olyan úton, amelynek nem látta a végét. Mi most fejvesztve, vakon rohanunk a sötétségbe. Inkább toporognánk egy helyben, gyakorolnánk együtt még ötezer évig az élet művészetét és a fontolgatás tudományát a fejlődés sietős programja helyett. Ha nem jutánk is sokkal többre, legalább megmaradnánk.” Sári László - A fejlődésről
5. Csagatáj
„Ahol a pénz megjelenik, ott minden elromlik.” Sánta Őz - A pénzről
4. Atakám
„A vélekedés, ó, tanítványok, betegség; a vélekedés daganat; a vélekedés seb. Aki meghaladt minden vélekedést, ó, tanítványok, azt tudással rendelkező szentnek nevezik.” Majjhima-nikayo - A véleményalkotásról
3. Csagatáj
„Így álmodoztam a Parthenon falai közt, fájdalommal idézve szemem elé a mi unalmas életünket: mi nem tudunk többé a természettel összhangban alkotni, húsz százada immár, hogy elhagytuk, hogy megtagadtuk. Mit keresünk, hova megyünk mi esztelen, gyönge emberek? Mi zavarta meg szívünket, mi oltotta belé a természet iránt való bizalmatlanságot, az élettől és a haláltól való félelmet? Lelkünkben nincs sem hősiesség, sem boldogság? Büszkék vagyunk az ismereteinkre, s már nem is látszunk többé embereknek, barbárokhoz válunk hasonlatossá, rideg és képtelen fényűzésünknek s a modern technika nagyszerű találmányainak köszönhetően; mindeközben elállatiasodtunk borzalmas, óriási városainkban, ezekben a kőből és vasból épült erődökben, amiket a természet elemi erői ellen építettünk.” Dimitrij Szergejevics Mereskovszkij - A fejlődésről
2. Atakám
„Elme, sors, élet. E három dolog szorosan összefügg. Az elme irányít és vezet, determinálja a sorsot itt alant, amitől viszont az élet függ: így, egy örökös egymáshoz láncoltságban élünk. Ám az elme az embertől függ: míg az elme juttatta a zaklatottság és állandótlanság világába Sziddhártha herceget, addig azt is az elmének köszönhette, hogy felébredt és Buddhává vált.” Julius Evola - Az elméről
1. Burtáj
„Az ember sorsa jelleme.” Hérakleitosz - A sorsról