Vissza

24. A liberalizmusról

In Burtáj by Tamas

A liberális-humanista elvek a vallás és az egyház térvesztésével egy időben keletkeztek, a szekularizált világ kibontakozása mentén. Abban az időben keletkeztek, amikor az Isten, az Ég, a lélek és az önösség helyett az ember, a világ, az anyag és az individualizmus került az előtérbe. A liberális-humanista elvek kiszakították az embert az évezredes transzcendens kohéziós erőkből, az Istent háttérbe szorították, az embert megkoronázták, így míg korábban az Isten állt a középpontban, és az ember önössége képezte az akadályt, hogy az Istent megérinthesse az ember, addig manapság az ember áll a középpontban, és az Isten létezése az akadály, hogy az ember szabadon önmegvalósíthasson.

Értelemszerűen szabadság alatt azt kezdték érteni, hogy az ember elmezajai és ösztönvágyai isteni korlátok nélkül gátlástalanul kibontakozhassanak, az ész és a vágy Isten nélkül önmegvalósíthasson. A liberális-humanista elvek szabadság és tolerancia elméletei a modern világban azt jelentik, hogy lelkesen támogatnak minden olyan kezdeményezést, ami a zabolátlan elmezaj és a gátlástalan ösztönvágy kifundál, a legelképesztőbb természetellenességet is, és agresszívan megbélyegeznek minden olyan korlátot és kezdeményezést, ami meg szeretné fékezni a korlátlan elmét és a még korlátlanabb ösztönöket. A liberális-humanista elvek képviselőinek kedvenc szava a szabadság és a tolerancia, és ez nagyon szépen hangzik, de fel kell tenni a kérdést, hogy mit szeretnének felszabadítani, és mit szeretnének tolerálni az emberben? Az örökkévaló lelket? Vagy a zabolátlan elmezajokat és a mechanikus ösztönöket?

A liberalizmus (a szabadságeszme) csak annak tükrében értelmezhető, hogy mi az ember valójában, hogy mit akarunk az emberben szabaddá tenni. Ha az ember egy civilizált majomember, ahogy a mai liberálisok gondolják – aki pusztán elmével, öt érzékszervvel és ösztönökkel rendelkezik, és nincs egy olyan része, nevezzük léleknek, ami az életet és a halált összeköti –, úgy érthető a modern kori liberálisok szabadságüzekedése, hogy az elmegépet és az ösztönéletet, a gondolatokat és a vágyakat akarják felszabadítani, hogy azok minél gátlástalanabbul, korlátok nélkül kibontakozhassanak és kiélhessék magukat, hisz más lételemről – egy örökkévalóról – nincs tudomásuk és öntapasztalatuk. De ha az ember több mint elmezaj, ösztönvágy és érzékszervek, több mint gondolatok és vágyak, mert rendelkezik egy halhatatlan isteni résszel is, a lélekkel, akkor a liberálisok tévútra űzik az emberiséget, hisz a lélek börtöne éppen az elmezajok és az ösztönvágyak szabados és korlátok nélküli kiélése, és a lélek – vagyis az ember igazi valója – éppen az elmezajok és az ösztönvágyak korlátozása által szabadulhat fel, és e önkorlátozásokban találhat rá az ember az isteni mivoltára.