Vissza

34. A háromféle szabadság

In Atakám by Tamas

Az újkor embere kétféle szabadságot ismer: a politikai szabadságot és a gazdasági szabadságot. A politikai szabadság alatt azt érti, hogy bizonyos időközönként szabadon és titkosan dönthessen országa vezetőiről. A politikai szabadság csúcsmodellje a demokrácia. A gazdasági szabadság alatt azt érti, hogy ha a gyakorlatban akár nehezen is, de elméletben legyen lehetősége minél nagyobb vagyonra szert tenni. A gazdasági szabadság csúcsmodellje a kapitalizmus.

De létezik egy harmadik szabadság is, melyet a Nyugat már rég elfelejtett, és a Kelet is kezd eltávolodni tőle, méghozzá a szakrális szabadság. A szakrális szabadság azt jelenti, hogy az ember a lelkét felszabadítja az ösztöntest, az érzelemár és az elmezaj hálójából. A Kelet (jóga, buddhizmus, taoizmus) tanítása eme szabadság megvalósításáról szól, és még a kereszténység és az iszlám, főleg a keresztény misztika és a szufizmus is erről regél. A lélek szabadságáról.

Milyen tudatállapotokat erősít meg a politikai szabadság csúcsmodellje, a demokrácia az emberekben? Az túlhevült individualizmust (egoizmust) és a masszív gyűlöletet. Egotúltengés és a másik tábor gyűlölete nélkül nem működik a demokrácia. Milyen tudatállapotokat erősít meg a gazdasági szabadság csúcsmodellje, a kapitalizmus az emberekben? A folyamatos mohóságot és a ragaszkodást. Mohóság és függőség nélkül a kapitalizmus megszűnik. A demokrácia nem érti a szakrális szabadságot, hisz örökké az elmezajában gyönyörködik és ellenszenvtől ellenszenvig él, míg a kapitalizmus nem érdekelt a szakrális szabadságban, hisz a lélek nem üzlet, sőt, a lélek csak rontja a profitkilátásokat.

Az egotúltengés, a gyűlölet, a mohóság és a ragaszkodás, melyek a politikai és gazdasági szabadság következtében idővel eluralkodnak az ember tudatában, a legkevésbé járulnak hozzá a lélek szabadságához, vagyis a szakrális szabadsághoz. A politikai és a gazdasági szabadság csak akadályozza a lélek felszabadulását, hisz a fokozódó individualizmus, az indulat, a túlzott vágyak és a függőség a legnagyobb akadályai annak, hogy az ember megértse, megtapasztalja és megélje a lélek emelkedettségét.

Természetesen ezek a kritikai észrevételek – a demokrácia és a kapitalizmus felé – nem azért születtek, hogy bármilyen más izmust és ideológiát, mint a kommunizmus, a fasizmus, a nacionalizmus, stb., megkíséreljen legitimálni, hanem azért, hogy rávilágítson, transzcendencia nélkül az ember szabadsága üres frázis, és nemhogy a szabadságot nem képes elérni, de egyre súlyosabb mentális börtönbe kerül.