Vajon mi a legjobb megoldás a világjobbítás tekintetében?
Álmodozni, fantáziálgatni, vágyakat űzni, és utópisztikus elméleteket gyártani? Ha pedig az a “buta” emberiség mégse akarja a számára megálmodott fantasztikus világot, akkor erőszakkal belekényszeríteni a jóba? Addig ütni, vágni, megfélemlíteni, amíg félelmében össze nem húzza magát, és vissza nem fogja egyéni, önző érdekeit?
Vagy türelmesnek és időtlennek lenni? Végtelen nyugalommal megvárni, míg évszázadok, évezredek alatt felnőnek az emberek a nagy gondolkodók által megénekelt csodás eszmékhez, és önként alárendelik egyéni céljaikat egy magasabb gondolat alá?
Esetleg az utópikusan mesés elméleteket le kell hozni a földre? Elszürkíteni, elhomályosítani, eldeformálni, és lemondani az emberfeletti célokról, majd hozzáigazítani az emberek hétköznapi, alapvetően önző és individuális mentális működéséhez?
Mert mi a baj az utópisztikus magasságokkal?
Az, hogy az ember a földön jár. Az, hogy az ember szívesen hallgat egy mesés világról akár órákon keresztül is, ahol mindenki egyenlő, minden szép, minden jó, de annak megvalósításában már nem igen jeleskedne részt is venni; ráadásul ha az egyéni érdekein esne csorba, úgy komoly ellenállást tanúsítana.
Akkor most mi a megoldás? Erőszak? Türelem? Vagy elszürkítés?
Az erőszak sose vezeti az embert egy tartós és harmonikus megoldás felé, még akkor se, ha az állítólagos mennyei világba akarják az embereket belekényszeríteni.
A türelem sokkal szebben hangzik, de annak valószínűleg nincs sok realitása, hisz az emberek tömegében a szép szóra nem fognak önmagukon látványosan jobbítani, hogy megfeleljenek egy nagy gondolkodó által kiagyalt mesés eszmének.
Marad az utópiák lehozatala a földre, vagyis az elszürkítése, eldeformálása, az emberi vágyakhoz igazítása. De ebből nem lesz mennyi királyság – igaz, az utópiák erőltetéséből se –, legfeljebb a hétköznapi emberi vágyak, mint a pénz, a hírnév, az ösztön és a hatalom mentén kialakuló erőszak.
Vajon mi a megoldás? Utópia, álmodozás és erőszak? Vagy realitás, elszürkítés és erőszak? Talán a realitás jobb. Igaz szürkébb, de érthetőbb és kiszámíthatóbb az erőszak.
