Vajon hány és hány ember szeretett volna az elmúlt évezredekben jobbítani az emberiség sorsán? Vajon hány és hány gondolat született a távoli és a közeli múltban, amelyek az emberiséget akarták jobb útra terelni? Ezer? Tízezer? Egymillió? Ki tudja?
De mióta is akarják a világ rezdüléseire érzékenyebb emberek „megmenteni” vagy legalábbis helyre billenteni az emberi világot? Buddha óta? Platón óta? Krisztus óta? A felvilágosodás óta? Vagy már a mitikus korban is erre törekedtek egyesek?
És vajon sikerült-e a világjobbítás? Vajon a világ az elmúlt évezredekben ettől a rengeteg embermegmentő és világjobbító törekvéstől megszépült, és emelkedettebbé vált? Vagy inkább tovább hanyatlott, esetleg nem változott semmit sem, legfeljebb a külsőségekben?
Igazából nem is az a legfőbb kérdés, hogy ezek a világjobbító törekvések helytállók voltak-e, mert a földi világon évezredek óta valóban lehetne mit jobbítani, hanem az, hogy ezek a bölcsek, ezek a szentek, ezek a jóakaratú emberek megvizsgálták-e tüzetesebben az embert, azt, akit megszeretnének menteni, mielőtt kinyilatkoztatták volna világjobbító elméleteiket? Vagy csak törték a fejüket a világon egy életen át anélkül, hogy az emberről mélyebb tudással rendelkeztek volna? És nem az ember képességeiből, hanem idealista vágyaikból indultak ki, mikor papírra vetették világjobbító nézeteiket?
Egészen biztosan éltek olyan gondolkodók, akiket a hőn áhított idealista cél sokkal jobban hatalmába kerített, mint amennyire szabadott volna, és az ember személyiségére, psziché-mentális működésére nem túl nagy hangsúlyt fektettek, gondolván, majd belenő az idealista célba az emberiség, vagy ha nem képes, akkor majd erővel belefaragják.
És voltak olyanok is, akik megérezték – talán ezek voltak kevesebben –, hogy a világjobbító törekvéseiket összhangba kell hozni az ember psziché-mentális működésével, mert ha nem teszik, és csak az idealista elképzeléseikre hallgatnak, úgy káoszba és erőszakba fulladhatnak a legjobb szándékú szellemi igyekezetek is.
Vajon küzdjünk egy szebb világért? Vagy csendesen szemléljük, ahogy küzd magával?
