Vissza

424. Sári László – A jelenkorról

In Csagatáj by Tamas

“Mai világunk igazán nem sok jóval kényeztet minket, nehéz volna őszintén hinni, hogy nagy megnyugvás volt megérkezni ide, megérte a sok áldozatot, fáradozást. Életünk minősége végre magasabb, mint valaha, soha nem látott kényelemben, biztonságban élünk. Nem gondolhatjuk ezt komolyan. Pedig a csúcson vagyunk már kétszáz éve, sőt Hegel óta még a csúcsnál is magasabban, a szüntelen fejlődés eredményeképpen. Mégis, mintha egyre több veszedelmet zúdítanánk a fejünkre, mintha kihívtuk volna magunk ellen a Sorsot. Szellemi és fizikai feltételeink valóban veszedelmesen apadnak, s hogy újragondoljuk a haladás eszméit, nincs rá mód. Nincs utunk visszafelé az időben. Ez az egyetlen út van már csak, amelyen járunk, s ez is elég sötét cél felé vezet. Ne siessünk legalább, ha a jövő kevésbé kecsegtető, mint a jelen. Még kevésbé, ha kockázatosabbnak, veszedelmesebbnek látszik. Ázsia soha nem indult el olyan úton, amelynek nem látta a végét. Mi most fejvesztve, vakon rohanunk a sötétségbe. Inkább toporognánk egy helyben, gyakorolnánk együtt még ötezer évig az élet művészetét és a fontolgatás tudományát a fejlődés sietős programja helyett. Ha nem jutánk is sokkal többre, legalább megmaradnánk.”