131. Milyen embertípusban érdekeltek a kapitalisták?

A kapitalizmusnak élőhalottként – a média és a közvélemény által sulykolt zombiként – kellenek az emberek, akik testben ugyan még élnek, sőt, virulensek és aktívak, vágynak és akarnak, állandóan gondolkodnak és fontoskodnak, de lélekben már halottak. Élőhalottként kellünk a kapitalizmusnak, akik még lélegzünk, és testben itt vagyunk, és örökké akarunk, de lélekben már halottak vagyunk, lelkünket már nem ismerjük fel. A kapitalizmus mindig is az állati részt erősítette az isteni tudattal szemben; mindig is a testet és az elmét részesítette előnybe a lélekkel szemben. E tudatlanságot nem eredendő gonoszságból követi el, hanem azért, mert kiszámolták, hogy sokkal jövedelmezőbb a rendszernek, ha az állati úton halad az emberiség, mint ha az isteni úton bukdácsol. A kapitalizmusnak olyan majomemberek kellenek, akik lehetőleg minél mohóbban és eszetlenebbül csapnak le a felkínált termékekre, nem nézve semmilyen szakrális értéket és mértéket.