200. Lev Nyikolajevics Tolsztoj véleménye a munkáról

„Azt mondják, a munka megnemesíti az embert; én azonban mindig az ellenkezőjét figyeltem meg. A munka meg az önteltség nem csak a hangyát teszi kegyetlenné, de az embert is. A mesében is csak a hangya – ez az értelmét és a jóra való törekvést mellőző lény – lehetett az, aki erénynek tartja a munkát és dicsekszik vele. A munka nemcsak hogy nem erény, de rosszul berendezett társadalmunkban jobbára az erkölcsi érzék kiölésének eszköze … Az Úrvacsora, íme, készen áll, és hivatalos rá mindenki időtlen idők óta; de emez földet vásárol vagy az ökrén akar túladni, amaz házasodik, a harmadik vasutat épít vagy gyárat, a negyedik prédikál, Indiában vagy Japánban térít, törvényt visz keresztül vagy töröltet a napirendről, vizsgázik, tudományos értekezést ír, verset vagy regényt. Egynek sincs ideje, ideje arra, hogy észhez térjen, magába szálljon, elgondolkozzon magáról és a világról, és megkérdezze? Mit teszek és miért?”