38. Leánykérés hajdanán

Részlet Wass Albert, Kard és Kasza című könyvéből:

„- Neked három leányod van – szólalt meg Buzát hirtelen –, s nekem meg asszony kell.

Egyszerre ütötték föl a fejüket valamennyien. Még azok is, akik aludtak már félig. Félfülű felült egyenesen, s figyelmesen megnézte az idegent a tűz rőt fényében.

– Itt akarsz maradni? – kérdezte.

– Itt.

– Meddig?

– Ameddig az élet tart. S azután is.

…

Hallgattak. Félfülű húzogatta a szakállát.

– S melyik kellene?

– Amelyik szívesen jön – mondta Buzát.

Félfülű a lányaira nézett. Azok összebújva vihogtak a tűz fénykörén kívül

– Virág a legidősebb – jegyezte meg az asszony Félfülű mögött halkan. Félfülű bólintott.

– Jó lesz – egyezett bele Buzát, és nem nézett a leányok felé. Hátrafordult a lovai felé, és meglátta a holdat, ahogy ott ült vörösesen az erdő sörényén.

…

– Mit szólsz, Virág? – törte meg végül Félfülű a csöndet. A lányok között egy kerek arcú, zömök teremtés felvetette a fejét, és tiszta, erős hangon felelte.

– Elmehetek vele. S vissza is jöhetek, ha úgy adódik – tette hozzá harciasan –, a tavak közti domb nincs a világ végin.”