Demokrácia török módra

Kemál Atatürk a szultáni és a kalifai hatalmat ketté akarta választani. Az igazságügyi bizottságban tiszteletreméltó, lengőszakállú, nagyturbános jogtudósok órákig szőrszálhasogatóan fejtegették a véleményeiket. Kemál, aki a terem sarkában húzódott meg szerényen, órákig tűrte, majd valami elpattanhatott benne, mert felállt és a következőket mondta: „Uraim, a szultán megrabolta a népet! A szultáni hatalmat el kell választani a kalifátustól. És ez meg is fog történni, legfeljebb a jelenlévő urak feje a porba fog hullani”. Rövid és világos beszéd volt. Felgyorsította és leegyszerűsítette a döntéshozatalt. Mert a bizottság elnöke szelíden a következőket mondta: „Igen tisztelt bizottság, a Gházi (Atatürk) egy olyan, merőben új szempontot vetett fel, amelyre eddig nem fordítottunk kellő gondot. Felteszem a kérdést szavazásra…”. Mire a bizottság egyhangúlag elfogadta a javaslatot.

Kertész Róbert, Feltámad a félhold című könyve alapján.