Vissza

16. Bikini vagy csador

In Csagatáj by Tamas

Első felvonás. Belépek a szaunába, automatikusan köszönök, majd látva egy üres helyet, leülök az egyik sarokban. Épphogy körbenézek, de azonnal észreveszem, hogy közvetlenül előttem ül egy hölgy, úgy negyvenöt év körüli lehet, aki legalább három számmal kisebb melltartót visel, mint amit a szakirodalom előír, ráadásul határozott domborulatokkal rendelkezik az asszonyka. Peckesen üldögél, szinte tántoríthatatlanul, semmi szégyenérzet vagy valami hasonló visszavonultság sem látszik a viselkedésén, mire megállapítom, nincs mit tennem, ha szeretnék némi belső melankóliát elérni, és egy kicsit kiüresíteni magam, ahogy a jógamesterek is tanítják és gyakorolják, csukva kell tartanom a szemem; nincs más választásom, hisz ha kinyitom, rögvest odatévednek a domborulatokra, egyszerűen olyan helyen ülök, hogy állandóan a látószögembe kerül a kép; a szellemi-lelki kiüresedést pedig mi sem gátolja jobban, mint egy női domborulat, hisz a jógik se meztelen női képeken keresztül jutnak el a nirvánába. Nem tehettem mást, mint becsuktam a szemem, magamba mélyedtem, amit egyébként örömmel tettem meg, nem éreztem, hogy bármiről is lemaradok majd az életben.

Második felvonás. Nyílik a szauna ajtaja, és belép rajta egy erős, tömör, de joviális képű hatvan körüli ember, aki, mivel máshol nem volt hely, felült közvetlenül a hölgy fölé; de nem telik bele egy perc se, és halkan, kedvesen, szelíden, de elég hangosan, hogy mindenki hallja, az asszony felé fordul, és a következőket kérdezi: „Ne haragudjon már asszonyom, de milyen érzés ez Önnek, hogy mindenki a melleit nézi a szaunában? Nem zavarja? Nem érzi kellemetlennek? Hiszen mi férfiak, ilyen méretek és kitárulkozás láttán képtelenek vagyunk másfelé tekinteni. Valamilyen belső megfoghatatlan erő állandóan az ön melleire kényszeríti a szemünket. Valahol elég szánalmas, de így működünk.”

Harmadik felvonás. A hölgy zavartan heherészett e szavak hallatán, és csak annyit mondott, vagy inkább mormogott maga elé, hogy észre se veszi a férfiakat, egyszerűen nem számítanak neki, sohasem figyeli, ki merre tekint, és nem szokott foglalkozni a sóvár pillantásokkal. Valószínűleg füllentett az asszonyka, hisz mindenki tudja, még a legegyszerűbb lélek is, hogy a nők azért tárulkoznak ki ennyire, már amelyik felbátorodik, hogy a férfiak figyelmét felkeltsék és lekössék, és a csábítás örömében megélhessék a női mivoltukat, hogy a férfiak egy röpke ösztönpillanatra a lábaik előtt hevernek, és személyük a középpontba, a fénybe, a pár másodperc hírnévbe került. De nem is a nő reakciója volt a legérdekesebb, bár én azt hittem, hogy lekever egy jókora maflást az öregúrnak – és kikéri magának ezt az arcátlanságot, de láthatóan, ilyen jelenetek már csak a régi filmekben és a képzeletemben fordulnak elő –, hanem hogy a szauna másik végéből elkiabálta magát egy másik öregúr elég agresszívan, szinte felelősségre vonóan: „Miért, mit akar, csadorban szaunázzanak a hölgyek?”

Negyedik felvonás. Erre a beszólásra, nem mondom, hogy elszabadult a pokoli lárma, a véleményalkotás kínossága, de a válasz egy másodpercet sem késett; és a kevéske ruhát észrevételező úriember kijelentette, hogy a csador, és aközött, hogy a hölgy egy három számmal kisebb melltartót hord, azért van egy középút, amikor például normál melltartót vesz fel valaki. A szaunában ülő férfiakat felizgathatta a téma, mert hirtelen mindenki elkezdett véleményt formálni, a többség úgy érezte, hogy a szaunának hallani kell az ő nézeteiről is. Vita és egy kevéske hangoskodás alakult ki a nyolcvanöt fokban, és gyorsan kiderült, hogy a hétből három férfi amellett áll, hogy a nők igenis öltözzenek föl úgy, hogy ne izgassák a férfiak ösztönvilágát, amit egyébként se könnyű elérni; mert a férfiak egyszerű lények, sokszor túlságosan is azok, és ha látószögükbe kerül egy ilyen túlérett ugyan, de még mindig fenséges kép, akkor képtelenek másra gondolni, mint a vak érzékiségre; és felkeltődnek bennük olyan gondolatok, amelyeket nem igazán egy közösségi szaunában szeretnének megélni; meg egyébként is, hangoztatták, a nőkön múlik egy társadalom erkölcsi színvonala, és nem a férfiakon, hisz a férfi sokszor csak egy egyszerű és primitív ösztönlény a nőhöz képest, és nem akar mást, csak a nőt birtokolni, és addig merül alá az ösztönvilágban, ameddig a női társadalom engedi őt. A másik három férfi ezzel szemben amellett állt, teljesen meg nem értve a másik hármat, és elbeszélve mellette, hogy a nő szabad, és mindenki szabad, és ne korlátozzunk már senkit se az önkifejezésben, ahogy a ruházkodásban sem, és ha egy nő öt számmal kisebb melltartót szeretne felvenni, akkor szíve joga, hogy megtegye, mert egy szabad országban szabad az embereknek szabadon azt tenniük, amit szeretnének. Ezekkel a szabadságérvekkel meg is állt a tudományuk.

Ötödik felvonás. Szegény asszonyka már rég elhagyta a szaunát, mire az egyik szabadságüzekedő szavazást kezdeményezett, hogy miért, nem tudom, szerintem a nyolcvanöt fokban és a vita hevében elvesztette az önkontrollt, és azt kiáltotta, szavazzunk arról, mint egy miniparlament, hogy mit szeretnénk, korlátozást, mint az iszlámban, vagy szabadságot, mint a szabadságban. Azt hittem, senki se fogja komolyan venni a felszólítást, hisz eléggé kiélezték és megcsúsztatták a kérdést, de tévedtem, a szauna valóban őszinteségre sarkalja az embereket, és mindenkinek véleménykényszere lesz, így azonnal szavaztak, sokat nem is töprengtek, és három-háromra végződött az eredmény, és én még csak fel se ocsúdtam a képtelenségekből. Majd a végeredményt konstatálva, a döntetlen láttán, mindenki rám nézett csodálkozva, mivel én se a vitában, se a szavazásban nem jeleskedtem, és azt sugallták a tekintetek, hogy hát te, ember, mi van veled, összerezzentél, nem mered vállalni ilyen kényes kérdésben a véleményed; mire nem volt, mit tennem, ha meg akartam őrizni büszkeségemet, mint szavaznom; nem akartam elrontani a játékukat, így felemeltem a kezem, és az iszlám mellett döntöttem, hogy a szabadságot bizony korlátozni kell, de nem csak a nők esetében, hanem nekünk férfiaknak is kijárna némi irányelv és mértékletesség. Tovább nem jutottam a fejtegetésben, valaki azonnal közbevágott, és már másról kezdtek el vitázni az emberek.