Tartalomjegyzék

Első fejezet: Az ember

Az embert alkotó hét rész
Az öt test
Az újjászületés
A személyes tudattalan
A kollektív tudattalan
A karma
Az Örökérvényű Törvény
Az ember célja
A Kelet üzenete
Az ember személyisége
Az individualizmus
Háromféle emberkép

Második fejezet: Az értelem

Gondolkodom, tehát vagyok
Az elme az Isten nélküli korszellem rabja
A Nyugaton is éltek szentek és bölcsek
Gondolkodom, tehát nem vagyok
A misztika hiánya
A misztika meggyógyítja az embert
Isten nélküli értelem
Istenélménnyel megáldott értelem
Isten és a huszonegyedik század

Harmadik fejezet: Az anyag

Az anyagot hajszoló félelem
Az anyag csapdájában
A tudomány, mint végső megoldás
Haladás és sivatag
Az ember keletkezése materialista szemszögből

Negyedik fejezet: Az ösztönerő

A korlátok nélküli ösztönerő
Isten lenne a fék
Különbség ember és állat között
Az értelem nélküli birtoklás
Az érzelem nélküli érzékiség
Az asszonyi bűbáj
A média elnyelte az emberiséget

Ötödik fejezet: A kapitalizmus

Charles Darwin
Sigmund Freud
A kapitalista szellem gyökere
Minél többet
Céltalan hajsza
A kapitalista majomlét
A huszadik század és Európa I.: a feudális-szakrális-
keresztény világ bevégeztetett
A huszadik század és Európa II.: a kapitalista-tőkés-
liberális világ győzedelmeskedett
A huszadik század és Európa III.: hogyan került ide
a kommunizmus és a fasizmus?
A huszadik század és Európa IV.: az angol, a német
és az orosz
A huszadik század és Európa V.: az ideológiák,
mint istenpótlékok
A huszadik század és Európa VI.: az ideológiák
A huszadik század és Európa VII.: összefoglalás

Hatodik fejezet: A liberalizmus

Liberalizmus és történelmi visszatekintés
A liberális inkvizíció
Mitől válik emberré az ember
Az emberben felszabadítják az állatot
A kapitalizmus és a liberalizmus násza
A média korlátlansága
A Kelet és a liberalizmus
A Kelet és az ideológiák
Az individuumot kellene meghaladni
A Kelet és a Nyugat a szabadság tükrébe

Hetedik fejezet: A demokrácia

A történetírás
A történelemszemlélet
Kétféle történelemszemlélet
Mi a történelem mozgatója
A négy történelmi korszak
Amilyen az ember, olyan a rendszer I.:
a paradicsomi ember
Amilyen az ember, olyan a rendszer II.:
a kasztok embere
Amilyen az ember, olyan a rendszer III.:
a feudális ember
Amilyen az ember, olyan a rendszer IV.:
az individuális ember
Az oligarchikus és az autokratikus demokrácia
A kereskedők mohósága és a tömeg gyomra diktál
A psziché-mentális zavarodottság
A demokratikus gyűlöletkeltés
A demokrácia négy embertípusa
A politika felelőssége a huszadik században
A Baloldal, a pocak és a szellemi kiüresedés
A Liberálisok, a szabadosság és a túlhevülés
A Jobboldal, az ima és a tőkefelhalmozás
A kommunizmus

Nyolcadik fejezet: A vallás

Mikor alkot az ember vallásokat?
Milyen tudatállapotban alkot az ember vallásokat?
Vallás és történelem I.: a paradicsomi ember
Vallás és történelem II.: a mitologikus ember
Vallás és történelem III.: a vallásos ember
Vallás és történelem IV.: a materialista ember
A vallás feladata
A Nyugat és a vallás feladata
A Kelet és a vallás feladata
A vallás és a gyakorlat
A vallásnak nevezett közjáték
A tudatlan és virulens ösztönember
A felvilágosult észember
A szakrális útkereső
Kereszténység I.: ész, szervezettség és misztérium
Kereszténység II.: az érdekházasság
Kereszténység III.: a jelzők nélküli keresztény
Az egyistenhit
Ami hiányzik a kereszténységből: az önismeret
és az újjászületés tana
A vallás se nem türelmetlenség, se nem teológia
A Kelet elbukott
A vallások a racionalitás és a misztika tükrében I.
A vallások a racionalitás és a misztika tükrében II.
A vallásról végezetül

Kilencedik fejezet: A nemzet

Nincs azonosság, de van folytonosság
Az ember földi küldetése
Megértem, megtapasztalom, realizálom
Nemzet és történelem
Kínkeservek között végül felvilágosodott az egész világ
A nemzetet a materializmus szülte
A nemzet: materiális-mennyiségi verseny
Modern nemzetállam: tömegmassza
Fajöntudat és ideológia-öntudat
A kasztrendszer és a jelenkor
A szellem kaszt
A harcos kaszt
A kereskedő-kézműves kaszt
A szolga kaszt
Ki irányítja a világot?
A tárgyfétis uralma
A szellemi hierarchiát nélkülöző nemzetgőz
Isten vagy nemzet

Tizedik fejezet: A Kelet

A Nyugat és az énillúzió
A hittérítők kudarca
A kereskedők sikere
A legfőbb kérdés
Kína
India
Perzsia
Perzsák, görögök, demokrácia
Perzsia és a huszadik század
Oroszország
A Kelet bölcsessége

Az ember tudata ahhoz a hajóhoz hasonlít, amely időtlen idők óta az óceánon lebeg, ahol a Nap a szív, a Hold a lélek, a hajó a fizikai test, a hajóskapitány az intellektus, a kormányrúd az elme, a vitorla az érzelmek, az óceán mélyéből szüntelenül feltörekvő örvénylések és hullámok pedig a tudattalanban jelen lévő homokbuckák (szamszkárák).
Az ember tudattalanjában – az óceánhoz hasonlóan – kisebb-nagyobb homokbuckák (gondolati és érzelmi beidegződések) vannak. Az ember általában észre sem veszi, hogy a gondolkodását és érzelemvilágát mindig is ezek a tudattalanban meglévő – életeken át felhalmozott – beidegződések irányítják. A felszíni gondolatáramlásra a felszín alatt jelen lévő homokbuckákból kiindult örvénylések csapnak le. Éppen ezért a hajóskapitánynak, az intellektusnak éberen és bölcsen kell a kormányrudat, az elmét kormányoznia, hogy a tudattalanból felcsapó örvényléseken és hullámokon – az érzelmek által megfeszített vitorlákkal – keresztülkormányozza az embert, követve a Hold és Nap sugarait.

Amióta a felvilágosodás túlértékelte az észt, és mélyebb bölcsesség hiányában, pusztán indulatból sutba dobta a vallásos világértelmezéseket, azóta ebben a feltartóztathatatlan szellemi zűrzavarban azok a gondolkodók, de sokszor egyszerű emberek is, akiknek az emberképe még szakrális, és még akkor is szakrális, ha már nem képesek mélységében átélni a misztériumát, világértelmezéseket és történelemszemléleteket gyártanak, amelyekben sokszor kibogozhatatlanul keveredik a keresztény teológia, a racionális világértelmezés, az újkori történelemszemlélet és egy vagy több mitologikus világkép.
Kedves Olvasó! A következő oldalakon leírt világértelmezésemet és történelemszemléletemet se vegye másnak, és főleg ne többnek, mint ami; egy olyan ma élő ember igyekezetének, akinek emberképe szakrális, és méghozzá keleti, melyet alapjaiban határoz meg a születő-élő-meghaló-újjászülető emberbe vettet bizonyosság és hit. Ne vegye többnek a leírtakat, mint ami; egy intellektuális kísérlet, melyet a jobb napokon nevezhetünk szellemi játéknak, a rosszabbakon inkább görcsös igyekezetnek, ami azért több mint játék, és szebb, mint pusztán görcsölés, hiszen a létezés és benne az emberi élet egyetemes kérdéseit boncolgatja.

A Mitologikus korban egyre jobban tért hódított a vezeklés és az áldozat, ha nem is feltétlenül így hívták, de a lényege az volt, hogy az emberiségnek vezekelnie kell, mert valaha bűnt követett el, több észt, több birtokot akart, amivel felborította az egyetemes harmóniát; továbbá az embernek áldozatot kell hoznia, gyakorlatilag mindegy, hogy miben, de valamiről, ami kedves neki, amit szeret, amihez ragaszkodik, le kell mondania egyszer, kétszer, háromszor, többször, mert a tiszta szívű lemondásban olyan mentális folyamatok bontakozhatnak ki, amelyek elősegítik, hogy az önző, gőgös énjét néhány percre, órára megpuhítsa, elengedve az elméjében berögzült öntudat-mintázatokat; majd eme hirtelen jött megtisztult csendben megél valami olyasmit, amit ürességnek, egyetemességnek, szeretetnek szoktak nevezni; valami olyasmit, ami több, mint az önző, egoista énje.