Vissza

31. A pezsa demokrácia IV. rész A görög-perzsa háborúk

In Burtáj by Tamas

Sokáig abban az öntudatos akadémikusi logikusságban tengődtem, hogy a görög-perzsa háborúkban a görögök nemcsak a hazájukat védték a perzsákkal szemben, hanem a nyugati értékeket is, mint például az egyén szabadsága, a racionális ész és a demokrácia – természetesen akkor még ókori értelemben –, mert a perzsák egy szörnyen elnyomó, keserű, fájdalmas, despota rendszert akartak a görög világra rákényszeríteni, ahogy a nyugati történetírók számtalanszor megénekelték ezt a borzalmat. Szerettem ezt az öntudatos, ugyanakkor öntudatlan állapotot, hisz azzal a büszke érzéssel ajándékozott meg, hogy mi, európaiak vagyunk a jók, az emberiség földre szállt angyalai, a világ megmentői, akik a gonosz Kelettel szemben megvédik az emberiség jogait és értékeit, hogy fénylő fáklyával járunk ebben a sötét és elnyomó világban.

Aztán telt-múlt az idő, felnőttünk, öregedtünk, az oroszok végre meghátráltak Közép-Európából, a jóságos és értelmes Nyugat – a görög értékek megmentője és hordozója – felszabadította a hazánkat, és végre tombolásnak indulhatott nálunk is a szabadság, az individualizmus, a racionalitás, a tőke és a demokrácia; így, gondoltam nemegyszer, hálásak lehetünk mi, magyarok is a görög hősöknek, hisz értünk is harcoltak akkoriban a perzsákkal szemben. Azonban a Nyugat több évtizedes jelenléte és közelsége felnőtté kényszerítette az embert, minden gyermeteg illúzióját elvesztette, feladta, és olyan gondolatok kezdtek elharapódzni bennem, hogy azon felül, hogy Leónidasz és a spártaiak hősiessége példamutató és csodálatos – akik egyébként lelkileg közelebb állhattak a perzsákhoz, mint az athéniekhez –, milyen értékeket is védtek meg a görögök a perzsákkal szemben? Persze az asszonyaikat, a gyerekeiket és az ingóságaikat, ez világos, ezért érdemes küzdeni, de a Nyugat által idehozott világ tükrében a görög értékek már nem tűntek olyan fényesnek.

A szabadságeszme, amíg az oroszok itt hatalmaskodtak felettünk, másképpen csengett, tisztábban, világosabban, hisz csak a szovjetrendszertől akartunk megszabadulni, mint most, amikor a szabadság korlátok nélkül tombol, és egy magasabb Szellem kontrollja nélkül az emberben nyugvó állatot hergeli, egy csőcselék szellemiséget szabadítva a térségre. Ez lenne a szabadság? Hogy a tőke és a szabadosság nyomása alatt teljesen megsemmisítik a több ezeréves szakrális-vallási értékeket, ami még a szovjeteknek se sikerült? És ugyanez vonatkozik a racionalitásra, a tőkére, a tudományra és a demokráciára is, hogy egy magasabb Szellem ellenőrzése nélkül mértéktelenségbe és egotúltengésbe, individualizmusba és gátlástalanságba csúcsosodnak. Ezek után adódik a kérdés, akkor most örülünk, hogy győztek a görögök a perzsákkal szemben, vagy nem; merthogy a perzsák láthatóan képesek voltak még a mai világban is egy magasabb Szellemet a demokrácia, a racionalitás és a szabadosság fölé emelni, legalábbis eddig sikerült nekik, és hogy a politikai nyitás után megtudják-e tartani, arra nem mernék nagy tétekben fogadni.