Vissza

22. A nyolc jelenkori ismérv VII. rész A demokratikus gyűlöletkeltés

In Atakám by Tamas

A hetedik jelenkori ismérv, a demokratikus gyűlöletkeltés azért bontakozott ki szerte a világban, mert a kozmikus-karmikus kiválasztódás felbomlott. A kasztok megszűntek. A feudalizmus bohózattá vált. Az Ég többé nem választott, így maradt egy silányabb megoldás, és idővel kialakult, hogy választottak az emberek. Négy embertípus alakult ki a demokráciákban: az érdektelen közember, a felizgatott szavazóbázis, a hithű pártkatona és a cinikus hatalomtechnikus. Az újkori demokrácia, a teljes népképviselet egy demagóg médiacsörtetéssé vált, ahol tömegterror és tömegkirályság uralkodik, színészek, színpad és bekiabáló tömegek a politikai show résztvevői. A demokráciákban a vezetők mindamellett, hogy anyagi jólétet ígérnek, arra is figyelnek, hogy a felizgatott szavazóbázisuknak tudatosan és sokszor mesterségesen fenntartsanak társadalmi-gazdasági-történelmi feszültségeket, hogy azok képesek legyenek levezetni felgyülemlett belső neurózisaikat a közéleten is.

Az újkori demokráciákban a tömegek azzal terrorizálják a vezetőiket, hogy ha nem teljesülnek a természetes életszükségleteiket meghaladó vágyaik, akkor elzavarják őket. A tömegkirályság elérte a közröhej szintjét, hisz míg a dinasztikus kormányzás idején egyetlen király létezett, addig a demokratikus tömegterror újkori változatában mindenki királynak érzi magát. Az egyetlen királyt felváltotta a százezrek, milliók királysága. Milliók önnagyságba vetett hite. Milliók duhajkodása az önkáprázatban.

A demokrácia kizárólag nemes érzésű emberekkel működtethető, nemes vezetőkkel és nemes tömegekkel – ahogy egyébként minden rendszer –, olyanokkal, akik törtető individualizmusukat képesek a köz szolgálatában megbékíteni és átnemesíteni. Akik könnyedén, elfojtások nélkül képesek arra, hogy a köz érdekeit sajátjuk elé állítsák. E nemes tulajdonságok nélkül a demokrácia pokollá válik. Hataloméhes demagógok és zabálni igyekvő tömegek, illetve az ellenségképben magukra ismerő gyűlölködők iszapbirkózásává.

Természetesen a demokrácia a mai korban még mindig az egyetlen út, amelyen bukdácsolni érdemes, hisz a másik út, az abszolút hatalom – ilyen emberanyaggal – garantáltan terrorba és idiotizmusba torkollna a vezetők részéről, és hőzöngésekbe és felkelésekbe fulladna a nép oldaláról. A demokrácia esetében legalább van rá esély, hogy a megválasztott vezetőket leváltsák, és a nép kifújja a tudatában felgyülemlett gőzt egy-egy választáskor. De a demokrácia is túlcsordulhat, ellaposodhat, kiüresedhet, mikor is a hatalmi elit visszaélései, mohóságai, mesterséges izgatásai és nyilvánvaló demagógiái oly mértékben kiábrándítják a többséget, hogy képletesen szólva, korbáccsal se lehet majd a szavazóurnákhoz kényszeríteni többé őket.