Vissza

22. A nyolc jelenkori ismérv VI. rész A vallásnak nevezett közjáték

In Atakám by Tamas

A hatodik jelenkori ismérv, a vallásnak nevezett közjáték azért terjedhetett el a világban, főleg a Nyugaton, mert az Isten megtapasztalását fokozatosan elvesztették ezen az égtájon. A misztikát üldözték. A művészetet megvetették. A költőket lenézték. Az Istent többé nem a saját szívükben keresték az emberek, a lélek útvesztőiben, misztikus megközelítésekkel és mágikus képekkel, hanem logikus észérvek mentén igyekeztek igazolni. Okos próbálkozásokkal próbálták bebizonyítani Azt, Aki talán egyedül a világban, de az észérveken túl található, és pontosan azt az elmét meghaladva tapasztalható meg, amellyel Istent szerették volna behatárolni.

A vallás közjátékká alacsonyodott. Fecsegő és eszes okoskodásokká. Szertartásos és álszent jótékonykodássá. Hisz Isten ott kezdődik, ahol a vallások, az egyházak, a gondolatok és az egók megszűnnek. Isten behatárolhatatlan és megfoghatatlan, de aki csak egyszer is megérzi – akár csak egy homályos pillanatra –, megtisztul egy gondolatnyit. Majd elindul egy hosszú és szenvedésteli vándorúton, ahonnan visszafordulni nem lehet, csak győzni vagy elpusztulni. Természetesen vallásra szükség van, de messze nem mindegy, érti-e a vallás, mit jelent, hogy „Isten országa ti bennetek van”. Érti-e, hogy kizárólag a meditációban és a befelé fordulásban ismerheti meg az elmén túlmutató lelket, az élet és a halál közötti szellemi teret. Vagy nem érti, és a racionális értelemmel akarja megérinteni és megérteni a racionális értelmen túlit, az Isten országát, és örökké kifelé keresi a vallás lényegét.