Vissza

20. A nyolc jelenkori ismérv IV. rész A kapitalista majomlét

In Atakám by Tamas

A negyedik jelenkori ismérv, a kapitalista majomlét azért válhatott uralkodó rendszerré az egész világban, mert mi más terjedhetett volna el ott, ahol a lelket nem élik meg. Ahol a szívben nyugvó Istent nem ismerik, legfeljebb beszélnek róla. Ahol a félelemtől megűzetve az anyagban keresik a menedéket. Ahol az ösztöntest és az elmegép korlátlansága uralja a létezést. Milyen más rendszer bontakozhatott volna ki ott, ahol a tudatlanság (a lélek nem ismerése), a félelem, az anyag, az ösztöntest és az elmezaj a létezés legfőbb ismérvei? A kapitalista majomlétnek nincs hivatalos erkölcse. Sem emelkedett szellemisége. Se semmilyen magasztos, ég felé törő gondolata, hisz a profit és a minél több pénz, mely a kapitalizmus legfőbb istene, se nem hit, se nem erkölcs.

A kapitalisták egy állandó tőkehajszában leledzenek. Napról napra, évről évre gyarapodni akarnak, hisz a pénzügyi növekedés a legfőbb Isten. Növekedés nélkül a kapitalisták önostoroznak és hisztériáznak. Mindezek ellenére, hogy a növekedés a legfőbb Isten, vagy éppen ezért, nincs meghatározva semmilyen végcél. Senki se tudja pontosan, hogy meddig fokozható ez az anyagi-materiális alapokon történő gyarapodás. Senki se foglalkozik azzal, hogy mi a történet csúcspontja? Mikor jön a beteljesülés? Mikor mosolyoghat az ember végre nyugodt szívvel az Örökkévalóra? Mikor mondja a rendszer, hogy elég, megérkeztünk, eddig szólt a hajsza, most már a lélekre koncentrálunk. Eddig szólt a növekedés, most már örüljünk annak is, ha reggel felkel a Nap. Ilyen univerzális távlatokban nem gondolkozik a kereskedők által vezetett világ. A kapitalizmus profitot akar. Már holnap. És még több profitot szeretne holnapután. Mással nem foglalkozik, még akkor se, ha úgy látszik, mintha foglalkozna. Növekedni akar a végtelenségbe, és senki se elmélkedik azon, hogy a növekedés, profithajsza és vágytömeg kapitalista szentháromsága meddig fokozható, hogy hol a határ. Talán nem is akar, mert nem tud a mennyiség bűvöletétől elszakadni.

A kapitalizmus olyan emberek elterjedésében érdekelt, akik lelkileg halottak. Önmaguk legmélyebb időtlenségét és halhatatlanságát nem ismerik. Ellenben fizikálisan virulensek, örökké vágynak, mohók és irigyek, és az anyagi javak felhalmozási versenyében örömmel vesznek részt. A kapitalizmusnak nincs se szelleme, se erkölcse, se lelke, csak mohósága és degeneráltsága. Természetesen szükség van pénzre is, anyagra is, testre is, vágyakra is, elmezajokra is, de messze nem mindegy, hogy ezek alkotják-e a legfőbb célokat és korlátlanul bontakoznak ki, vagy csak eszközök egy magasabb Szellem ellenőrzése mellett, hogy az ember békés, nyugodt és teljes emberi életet élhessen.