Vissza

17. A nyolc jelenkori ismérv II. rész Az anyagot hajszoló félelem

In Atakám by Tamas

A második jelenkori ismérv, az anyagot hajszoló félelem azért válhatott sorsdöntővé a mai korra, mert az emberiség meghatározó többsége – a halhatatlan lélek megismerése nélkül – az elmúlni készülő fizikális testével és a zabolátlanul ugráló elmegépével azonosítja önmagát. Helyenként ugyan beszélnek a lélekről, a halhatatlanságról és a halál utáni létről, de néhány kivételtől eltekintve többnyire megmarad a kommunikáció és a szerepjáték szintjén. Mélyebb ismerettel a lélekről nem sokan rendelkeznek. Ezt a hiányt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a mai kor vívmányai és szokásai, beidegződései és divatjai oly messze állnak a lélektől, mint talán soha korábban az emberiség történelme folyamán.

De a lélek mélyebb ismerete nélkül mi marad a modern embernek, amivel azonosítani tudja önmagát? Az ösztöntest és az elmegép! Ezek azonban nyomtalanul elmúlnak. Így érthető, hogy a szorongás az élet legmarkánsabb részévé vált. A lélek meg nem ismerése és az a tudat, hogy a jövőben az emberre akár a teljes megsemmisülés várhat, a félelem kiapadhatatlan forrásává vált a mai korra. A félelemmel teli ember pedig, aki Istenben nem talál megnyugvást, és aki a halhatatlan Önvalóját nem ismeri, nem követhet el egyebet, mint az anyag felé fordul. Hova máshova fordulhatna? Milyen más biztonságot találhatna? Az anyagot űzi korlátlanul. Az anyagot formázza gátlástalanul. Az anyagban keres menedéket. Sokszor öntudatlanul is, reménykedve abban, hogy hátha, ha csak pillanatokra is, megnyugszik a szorongástól megtépázott létezése az anyag nyújtotta keretek között.