Németország mellett – aki bűntudattól, übermensch tudattól és idealista rögelvektől szenved – a Nyugat-Európa hozzáállása a menekültválsághoz is elég ellentmondó és kaotikus. A nyugati vezetők két gondolatot hangoztatnak úton-útfélen a menekültáradattal kapcsolatosan, egyrészről a liberális-humanista elveket, másrészről a gazdasági és demográfiai szükségszerűségeket. Egyrészről azt sulykolják, hogy a menekülteket a liberális-humanista elvek alapján be kell fogadni, el kell látni, és integrálni kell őket, ez Európa kötelessége; másrészről azt emlegetik, hogy demográfiai és gazdasági szükségszerűségekből kellenek a bevándorlók, hisz az európai fiatalság nem akar annyi gyereket szülni és felnevelni, mint amennyi szükséges lenne a gazdasági potenciál és jólét fenntartásához, ráadásul, a lakosság egyre tovább él és egyre nagyobb fogyasztói és kényelmi igényekkel lép fel; nem mellékesen évek, évtizedek óta senki se akarja az önzetlen és humanista Nyugaton az alantasnak tartott munkákat elvégezni, sőt, lassan már villanyt, gázt és vizet se akarnak szerelni, vagy postásként levelet kihordani, hanem vezetői és tulajdonosi állásokra pályáznak, egyszóval szükségük van az olcsó és képzetlen, és a kevésbé olcsó, de szakképzett munkaerő.
A baloldali és a liberális politikusok gondolatmenetét nehéz megérteni a menekültválsággal kapcsolatosan. Nem túlzás az a kijelentés, hogy helyenként meghaladja az épeszűsség határait. Ugyanis egy olyan kultúra befogadásra akarják kényszeríteni Európát, ami rövid távon köztudottan felszámolja a mai Európát; de nem ez a lényeg, mert Európa vívmányaiért, mint a műtrágya és a szabadosság mai formája, a túlzott individualizmus és a szellemi kontroll nélküli demokrácia, az ateizmus és a profit mindenek felettisége, nem kár, és Európára ráfér egy szakrális megújulás; hanem hogy azok a liberális és baloldali erők támogatják az iszlámot – azt az iszlámot, aki majd garantáltan felszámolja ezeket az európai értékeket –, akik ragaszkodnak ezekhez az újkori értékekhez. Ha az iszlám erőre kap Európában, először a liberálisokat és a baloldaliakat fogja felszámolni, ugyanis az iszlám fel se fogja, miről beszélnek, és ha fel is fogja, akkor mélyen lenézi, megveti, és meg akarja semmisíteni ezeket a gondolatokat.
Senki se gondolta, hogy azok a liberálisok, akik minden olyan kísérletet segítenek, ami a hagyományos értékeket és rendet bomlasztja, a muszlimok mellé állnak, akik köztudottan, az ortodox zsidókhoz hasonlóan, a legkonzervatívabb közösségek a mai világban, és a leginkább tartják az Isten, otthon, család szentháromságát. Meglepő és nemegyszer megdöbbentő, hogy azoknak a muszlim közösségeknek a bejövetelét segítik elő, akiknek a konzervativizmusa nem politikai divat, és nem is képmutató maszlag, mint számos európai ország lakosságának és vezetőinek, hanem tűzzel-vassal védendő értékek, egy lelkükbe beleivódott kötelesség, egy feladhatatlan mentsvár. A liberálisok nem akarják észrevenni, hogy egyrészről a muszlimok térhódítása és megerősödése az utolsó szög lesz a koporsójukba, hisz a muszlimok, ha megerősödnek, elsők között fogják felszámolni e társaságokat. Másrészről a muszlim térhódítás ellenhatásaként nem a józanabb, értéktartóbb és mérsékeltebb konzervatív oldal fog megerősödni Európában, hanem a szélsőségesnek nyilvánított pártok, és ami most szélsőjobbnak számít, az néhány éven belül akár a politikai közép lehet.
A liberális-humanista elvek mellett a Nyugat-Európa még a demográfiai és gazdasági szükségszerűségeket is hangoztatja a menekültválsággal kapcsolatosan. A liberális-humanista elvek és a demográfiai és gazdasági szükségszerűségek elég ellentmondóan hangzanak, hisz az egyik az emberséget és az önzetlenséget hangoztatja, hogy mi toleránsak és szabadságpártiak vagyunk, és ezért befogadjuk őket, a másik ellenben a szükségszerűséget és a nélkülözhetetlenséget, hogy mi önzőek és lusták vagyunk, nem akarunk szülni és nem akarunk alantas munkákat végezni, és ezért kellenek ezek a dolgos arab és afrikai legények. A Nyugat-Európát a kereskedő szemlélet irányítja, ahogy egyébként az egész világot, így ők a haszon mentén értelmezik és látják a folyamatokat. A haszonnál szélesebb világnézetre nem képesek, a létet irányító magasabb Szellemről nem is tudnak, mindent a földi vágyak és a pénz szemszögéből ítélnek meg. A tőkés-kapitalista szellem nem gondolkodik holnapokban, hogy a muszlimok mivé változtatják majd Európát, hanem a minél tetemesebb profit és a jóléti rendszerek fenntartása érdekében olcsó és nagyszámú munkaerőt akarnak látni maguk körül. A könyvelési év végéig látnak, esetleg a jövő év közepéig, és számukra mindenki egy szürke, arctalan és jellegtelen egyenfogyasztó, aki egyformán viselkedik a tőke nyomása alatt.
A Nyugat-Európa egy része láthatóan azt választotta, hogy bevándorlókkal akarja fenntartani a gazdasági erejét és a jóléti rendszereit, és nem arra ösztökéli a lakosságát, hogy maguk oldják meg a várható nehézségeket. A nyugat-európai társadalmak öregedőben vannak, ráadásul a jólétből és a luxusból kifolyólag túlságosan elkényelmesedtek, és a megengedhetőnél önzőbbekké is váltak. Ez nem új keletű jelenség, hogy a meggazdagodott közösségek erőtlenné, kényelmessé és egoistává válnak, és a személyes kényelem felülír minden közösségi elkötelezettséget, mert ilyenre volt már példa a történelemben. A Nyugaton odáig fajultak az események, hogy a fiatalok nem akarnak elegendő gyereket szülni és nevelni, az emberek nem akarnak egyszerű és izzadságos munkákat végezni, ellenben meglehetősen felfokozott fogyasztói vágyakban élnek és szenvednek, és mindemellett minél hamarabb és gazdagabban szeretnének nyugdíjba menni, ahol minél hosszabban élvezhetik a semmittevés modern kori érdekességeit. Nem szeretnék ítélkezni a Nyugat fölött, mert ítélkezik majd a Sors és a jövő, de azt hiszem, a menekültek tolerálása és beengedése ügyében sokkal nagyobb súllyal szerepelt a döntésükben, hogy elkényelmesedtek és túlságosan individualizálódtak, mint a liberális-humanista elvek befogadó elmélete; így ha már úgyis szükségük van emberekre, akik majd szülnek és dolgoznak, mert ők nem akarnak se szülni annyit, amennyit kellene, se dolgozni az alsóbb szinteken, akkor legalább látszódjék már az, hogy ők humanizmusból és jóságból engedik be őket, és nem számításból és önző érdekekből.
