184. Mit ért a Kelet a szabadság alatt?

A Kelet szabadsága: az önvaló, a lélek, a tudat, vagy nevezzük, ahogy akarjuk, a lényeg, az emberben nyugvó szakrális rész szabadsága. De miért? Mert a Kelet nem felszínes önismerettel rendelkezik, hogy mi az ember valójában, és nem fecsegésben és prédikációban merül ki a lélek ismerete nála, hanem évszázadok, évezredek óta kutatja az emberi létezés és a tudat mélységeit és rejtelmeit. A Kelet hosszú és szívós önmunka, önfejlesztés és önátalakítás után megtapasztalta, összegyűjtötte és rendszerbe foglalta, hogy az ember igazi énje nem a gépelméje és az ösztönteste, a gondolatai és a vágyai, hanem a testhez és az elméhez képest mindenképpen egy örökkévalónak tűnő transzcendens rész: az önvaló. Így a Kelet számára minden, ami az önvaló megtapasztalását és kibontakozását akadályozza, lebontandó és félreállítandó. De mi korlátozza legjobban az örökkévaló lélek megtapasztalását? Az elme és a test, és minden, amit az elme és a test legyárt: gondolatok, vágyak, akaratok, félelmek, haragok stb. Így mitől akar a Kelet megszabadulni? Pont attól, amit a Nyugat rá szeretne kényszeríteni a világra: a gépelme zabolátlanságától és az ösztöntest burjánzásától. Mikor érzi szabadnak magát a Kelet? Ha az emberben található szakrális részt felszabadította az elme és a test fogságából, és visszatalált oda, ahol megteremtették: az Örökkévalóba.