12. A félelemről és az indulatról

Oly sokszor akartam az elmémben berögzült félelmeimtől és indulataimtól erővel és ésszel megszabadulni, hogy teljesen belefáradtam és eltévedtem, és a kilátástalanság szélén bukdácsoltam, mire rájöttem, hogy csak az együttérzés, az erőszak- és észmentesség, egyszóval a szeretetnek nevezett lelkiállapot képes megszabadítani a belső pokoltól. Ráébredtem, hogy okoskodhatok órákat, erősködhetek naphosszat, még akár igazam is lehet, nem számít, saját mentális börtönömből nem szabadulok meg az észigazság oltárán, vagy az erő segítségével. A félelem és az indulat, ha nem ma, akkor megjelenik holnap vagy holnapután, egy másik álarcban, egy másik vélt vagy valós problémával, és ebből az örökös önpusztító körfogásból csak a megértő, melankolikus bölcsesség és az emberfeletti együttérzés emelhet ki.