298. Gorkij – Az oroszok és az öröm

„Nálunk az öröm sohasem önmagáért való, és sohasem önmagáért becsüli – erőszakkal emelik ki rejtekhelyéről, mint eszközt, amely enyhíti az álmos orosz kedélytelenséget. S eleve gyanús az olyan öröm belső ereje, amely nem önmagától kél, nem azért, mert élni akar, hanem csupán a bánatos napok kihívásaira jelenik meg.

S az orosz vidámság túlságosan is gyakran változik át váratlanul és érthetetlenül kegyetlen drámává. Valaki táncol, mintha széttépné a ránehezedő béklyókat, és hirtelen felszabadul benne egy szörnyen kegyetlen vadállat, vadállati bánatában nekiugrik a többieknek, és tör, zúz, harap …”